Elszámolták a próbaidőt
Bírósági tárgyalások ? 50
Kilenc havi munkabérét kérte egy elbocsátott dolgozó a munkaügyi bíróságon. Egy magán szociális otthonban mondtak fel neki próbaideje utolsó napján. A gond csak az volt, hogy a próbaidő már előző nap letelt, így a munkáltató eljárása jogszerűtlen volt.
A ?90-es évek végén sorra alakultak a magánotthonok, s hősünk is ilyenben vállalt akkor állást. Határozott időre, egy évre szóló szerződéssel alkalmazták, s kilencven nap próbaidőt kötöttek ki. A gond végül is ebből adódott, mert a ledolgozott három hónapban 92 naptári nap volt. A munkáltató ezt elmulasztotta kiszámolni, amikor útilaput kötött beosztottja lábára.
A szabálytalan felmondás esetén a határozatlan idejű szerződéskor a kollektív szerződés szerinti felmondási idő jár. Határozott időre szóló szerződés esetén más a helyzet. Ilyenkor rögvest ki kell fizetni a határozott idő leteltéig járó munkabért, melyből a dolgozónak is, meg a munkáltatónak is ki kell fizetni a ráeső közterheket. A dolgozó most emiatt kérhette az egy évből még hátralévő kilenc hónap munkabérét.
S hogy miért mondtak fel hirtelen a dolgozónak? Mert az egy kéthéttel korábbi hétvégén megbetegedett, s nem ment be dolgozni. Orvoshoz sem ment el, mert akkor még egy évben három napot orvosi igazolás nélkül is otthon lehetett maradni. Vasárnap csak ügyelet volt, s egy gyomorrontással miért keresse fel. Hétfőre meggyógyult és munkára jelentkezett.
Hozzál orvosi igazolást, vagy igazolatlan lesz a napod! ? mondta a kisfőnök, de beosztottja erre nem volt hajlandó. Hogyan is kérhetne utólag attól a háziorvostól papírt, aki nem is látta betegségét? Ez korrupció lenne, csalás és okirat hamisítás. Ő nem becstelen, ő ilyet nem tesz, mondta főnökének. Szó szót követett, s a négyszemközti beszélgetésen talán nem a legkulturáltabban tárgyaltak egymással. A főnök állítólag korábban a vendéglátásban, míg beoszottja egy kórházban dolgozott, így a szakmai felkészültségük is téma lehetett. Végül a sértődött vezető nem igazolta a napot, nem írta be a betegszabadságot, de az igazolatlant sem merte beírni. A dolgozónak így az a napja jogtalanul elveszett.
A hó utolsó napján aztán közölték vele, hogy másnap már nem kell dolgoznia. Kifizették, s a lapjára próbaidőn belüli rendes felmondást írtak. Pár nappal később erre hivatkozva nyújtotta be keresetét a bíróságon. Azzal is érvelt a keresetlevélben, hogy a kilenc hónapra járó munkabér közterhei a Magyar Államkasszába folynak majd be, így ha a volt munkaadó nem fizet, az államot is kár érheti. A bíróságot nem kellett ezzel meghatnia, enélkül is tiszta volt az ügy, s ezt az otthon jogásza is érzékelte. Nem is vitatkozott, s már az első tárgyalási napon a felek peren kívül megegyeztek. A munkáltató heteken belül átutalta a kilenc havi munkabért, s a dolgozó is rögvest leróhatta a közterheket. Hogy a kirúgást kezdeményező kisfőnökkel hogyan rendezték le a nagyfőnökök a dolgot, az maradjon az ő titkuk.
