Sótlanabb kenyeret!
Dr. Luis Martins professzorral, a Portugál Hipertónia Társaság tiszteletbeli elnökével 2016. szeptember 18-án a siófoki Nemzetközi Hipertónia Kongresszus szünetében Szarvas István beszélgetett.
– Professzor úr, nagyon örülünk, hogy megosztja ma velünk Portugália sófogyasztási szabályozásának történetét!
L.M: Én is nagyon örülök, hogy itt lehetek ezen a kongresszuson és beszélhetek róla!
– Kezdetként meséljen egy kicsit arról, hogyan ismerkedhetünk meg ezzel a problémával és hogyan kezdődött ez az egész folyamat!
L.M: Az egész egy alapos kutatás eredményeként indult. Megfigyeltük, hogy egyre növekvő problémát jelent a túlzott só fogyasztás. Tudományos vizsgálatokat végeztünk, hogy kiderítsük, mely ételek tartalmazzák a legtöbb sót és meglepően az derült ki, hogy a kenyér volt az egyik legnagyobb forrása a napi só bevitelnek. Körülbelül a napi só fogyasztás 25%-a származott a kenyérből.
– Miután kiderült, hogy a kenyér jelentős szerepet játszik a problémában, mi volt a következő lépés?
L.M: Nagyon fontos volt felkészülnünk arra, hogy különböző lobbik és az ipari szereplők ellenállást fognak kifejteni. Az élelmiszeriparban sok befolyásos szereplő van, és előre kellett látnunk, hogy mikor és milyen lépéseket fognak tenni ellenünk. Ezért alaposan átvizsgáltuk a tevékenység sorozatot.
– Beszéljünk egy kicsit az alternatívákról! Miért nem céloztak meg más ételeket, mint például a pizzát?
L.M: Valóban fontolóra vettük más ételek szabályozását is, de ezekkel járt volna több per és ellenállás is aktuális lobbik részéről. A pizzák például komplex összetevőkből állnak és sokféle recepttel, variációval rendelkeznek. Ezenkívül a pizzák gyártóinak nagy pénzügyi erőforrásai és befolyásuk van, amit ellenünk tudtak volna fordítani.
– Tehát a kenyérrel való szabályozás volt a leghatékonyabb út előre?
L.M: Igen, pontosan! A kenyérgyártás sokkal egyszerűbb, mint más ételek szabályozása. Nagyon sok kenyérgyártó van, könnyű ellenőrizni és mérni a sótartalmat.
– Nagyon érdekes, amit elmondott! Egyébként Magyarországon a fő probléma nem az, hogy túlságosan sós a kenyér, hanem hogy rossz minőségű. Más kenyérgyártással kapcsolatos problémákat már korábban is szabályoztak, de erre a problémára még nem találtak megoldást. Végül, van valami még, amit hozzátenne a sófogyasztás szabályozásának történetéhez?
L.M: Csak annyit mondanék, hogy ez egy példa arra, hogyan lehet tudományos kutatással és alapos tervezéssel hatékonyan megoldani egy egészségügyi problémát, még akkor is, ha számos kihívással kell megküzdeni. Fontos, hogy a közegészség érdekében olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek hosszú távon előnyösek lehetnek az emberek számára!
– Professzor úr, köszönöm, hogy elbeszélgethettünk erről a nagyon érdekes témáról!
L.M: Nagyon szívesen, öröm volt részt venni ebben a beszélgetésben! Köszönöm, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy megoszthassam önökkel a tapasztalatainkat!
