ZETApress

Többet nyújtott a csapat, mint amire számítottunk, a sportok királynője szépen búcsúzott Budapesttől – írta Szarvas István egy hónappal az 1998. augusztusi atlétikai Európa-bajnokság után. Nem egy összegzés történt akkor nem véletlenül! 30 éve nem ért el hasonló eredményt magyar csapat atlétikai Eb-n, mint azon a sorrendben tizenhetediken.

A kalapácsvetésben elnyert egy-egy arany- és ezüstérem mellé még három negyedik, három ötödik, egy hatodik, két hetedik és négy nyolcadik helyet szereztek atlétáink. Az összegyűjtött 53 ponttal a nemzetek rangsorában a tízedikek lettünk, az éremrangsorban a tízenkettedikek. A legtöbb 1. helyet Nagy-Britannia atlétái szerezték, szám szerint kilencet. A pontversenyben Németország végzett az élen. Komoly sikert értek el a portugál és román atléták, akik annyi érmet gyűjtöttek össze, mint az eddigi 16 atlétikai Eb-n összesen. Az Európa-bajnokság két legnépszerűbb embere: Schulek Ágoston, a Szervező bizottság elnöke és Gécsek Tibor kalapácsvető Európa-bajnokunk válaszolt a 25 évvel ezelőtti kérdésekre.

– Schulek Úr! Ön egy korábbi sajtótájékoztatón Úgy nyilatkozott, hogy magasra teszik a szervezés mércéjét az Európa-bajnokságon. Egyetért velem, hogy a kalapácsvetők kitűnőre, a szervezés jelesre, a sajtó elégségesre vizsgázott? – kezdte tudósítónk. A beszélgetés a két napja bemutatott, májusban megjelenő interjúkötetben is olvasható lesz. Az augusztusi vb-t 19-én szombattól 27-én vasárnapig az új, 40 ezer fős ferencvárosi Nemzeti Atlétikai Központban rendezik.

S.Á: Nem tudom, mit ért az utóbbin, a sajtókérdésekkel nem nagyon volt időm foglalkozni. Azt hiszem, hogy ellent kell mondanom önnek! Minap hívott fel a DPA hírügynökség egyik vezetője és gratulált ahhoz, hogy kitűnően kapták az információkat, elmondta, hogy világversenyeken ilyen gyorsan még sehol nem jutottak az eredményekhez, az elhelyezés ragyogó. Azt, hogy mi jelent meg az újságokban, nem volt időm elolvasni, arra megvannak a megfelelő munkatársaim.

– Nem a megjelent cikkekre és nem a sajtóügynökségekre gondolok, hanem az egyszerű újságírókra, mert az 1300 akkreditált között ilyenek is voltunk. A helyezett magyar atlétákkal napokon keresztül nem sikerült kapcsolatot létesítenem, a sajtó illetékesei nem tudtak segíteni. Az interjúszobában nem voltak tolmácsok, egy hölgy vezette az összes sajtótájékoztatót, emberfeletti munkával. Az olasz Európa-bajnoktól nem voltak hajlandók az olasz riporterek angolul kérdezni, ezért nem hangzott el egy kérdés sem!

S.Á: Higgye el, nekem nem könnyű 1300 embernek – ennyi volt a sajtómunkások a száma – eleget tenni! Ami a magyar helyezettekkel való kapcsolatot jelenti, a nemzetközi szokások szerint a sajtótájékoztatókra csak az 1-3. helyezettet hívják meg. Gondolom, hogy a külföldi riporterek sem tülekedtek a magyar helyezettekkel való interjúkért, fel kell hívni a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárát és ő megszervezi az interjúkat! Ez nem a sajtóval foglalkozó munkatársaim feladata.

– Térjünk át fontosabb kérdésekre! Értesüléseim szerint Önt Primo Nebioloval, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (az IAAF) elnökével együtt fogadta Orbán Viktor. A miniszterelnök szívesen venné, ha 2001-ben vagy egy későbbi szabadtéri világbajnokság megszervezésére Budapest is benyújtaná a pályázatát. Kérdésem, hogy ezzel a nézőszámmal – zárójelben megjegyzem, nem nagyon kerültek nyilvánosságra – érdemes-e világbajnokságot rendezni?

S.Á: Valóban így volt. Orbán Viktor miniszterelnök úr elképzelhetőnek tartja, hogy megpályázzuk a 2001-ben sorra kerülő atlétikai világbajnokság rendezését, de meg kell mondanom, hogy ennek anyagi vonzatába nem mentünk bele. Az Eb-n természetesen a nyitáson és záráson van a legmagasabb nézőszám. Az átlagos nézőszám elérte a 30 ezret, de aki kijött a versenyekre és érezte ezt az atmoszférát, az máskor kijön egyéb atlétikai versenyekre. Csodálatos volt a magyar közönség. Nagyon sok fiatal volt köztük, ezekből a jövő atlétái válhatnak.

– A sevillai világbajnokság sajtótájékoztatóján megkérdeztem, hogy mennyi lesz a jegyek ára és hány nézőre számítanak. Alfredo Sánchez Monteserin, a Szervező bizottság elnöke válaszában elmondta, 6 dollár lesz a legolcsóbb jegy, mintegy 60 ezer nézőre és 3000 újságíróra számítanak. Lenne nálunk ennyi néző?

S.Á: Nem szabad elfelejteni, hogy Sevillában nem Eb, hanem vb lesz. Nálunk, ha idejönnének a kenyai és az amerikai atléták, mivel a magyar közönség tudja mi a sportcsemege, megtelne a Népstadion teljes felső tribünje. Szeretném még elmondani, hogy velünk együtt jelentkezett a svájci Lausenne, ahol 18 ezres stadion van, s olyan helyárak lettek volna, hogy a magyar sportolókon és kísérőkön kívül nem sok magyar állampolgár tudta volna megfizetni a helyárakat!

– A magyar csapat eredménye tekintetében hozta a papírformát?

S.Á: Két érmet vártunk kalapácsvetésben, de ilyen értékesekre legszebb álmunkban sem gondoltunk. A magyar atlétika 101 éves történetében még sose értünk el kalapácsvetésben 1. és 2. helyet, elsőt és harmadikat már kétszer. Ne feledjük, az elmúlt 30 év legjobb eredményét értük el a mostanin!

– Gécsek Úr! Elégedett volt a közönséggel? – kérdeztük Gécsek Tibor Európa-bajnokunkat, aki fáradtan, de örömmel válaszolt.

G.T: A közönség fantasztikus volt. Szinte nem is én dobtam el a kalapácsot. Én csak bementem a körbe, a technikára figyeltem, aztán morajlás, a nézők akarata csinált helyettem mindent.

– A verseny előtt kitől tartott a legjobban?

G.T: Kiss Balázs 1996-os atlantai olimpiai bajnok volt a nagy ellenfelem. Természetesen Weiss Asztapkovics is veszélyes lehetett volna. Eszembe jutott: Uramisten! Ha megint centikkel kapok ki! Eldöntöttem, hogy mindenképpen javítok.

– Gondolt-e arra, amikor Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnokunk a nyakába tette az aranyérmet, hogy néhány év múlva ön is olimpiai bajnokként adhat át érmet?

G.T: A próféta beszéljen Önből! 2000-ben még csak 36 éves leszek. A mostani sorrenddel természetesen Sydney-ben is kiegyeznék!