ZETApress

Epilógus a mentősregényhez ? 49

Eddig tartott hát az egyhónapos szekundálás érdekesebb epizódjainak felidézése, s néhány visszaemlékezés a huszonöt-harminc évvel ezelőtti eseményekre. A kép lehet, hogy néhol túl sötétre sikeredett. A problémák felvetése nem a mentősök ellen szólt. Sokkal inkább a jobbítás szándéka vezetett a hibák feltárásakor. Elegünk van a hurrá-optimizmusból, ez sosem vezetett sehová. Illetve valahová mégis vezetett. Az alagút végéhez. Oda, ahonnan csak visszafelé vezet az út. Erre viszont mi szükség lenne?

A mentőszolgálat nagy átszervezés alatt állt 1996-ban. Ketté kellett választani a mentés és betegszállítás ügyét. Az OMSZ-nál csak az előbbit akarták hagyni, míg az utóbbit ? s ez legalább nyolcvan százalékot képez a százból ? magán mentőszolgálatoknak kívánták átadni. Ez nem valósult meg, a finanszírozás viszont megváltozott. A mentések kaptak állami támogatást, míg a betegszállításoknak el kellett tartaniuk magukat. Ez nem jelenti korántsem azt, hogy az állam ez utóbbiból kivonult, csak a juttatások módja változott. Az OEP másik kasszájából finanszírozták.

A feladatok csökkenésével a létszám is csökkenhet. Bizonyára a legképzettebb, legjobb munkaerők maradhatnak az OMSZ-nál. A többieknek a magán mentőszervezetekhez kell átmenniük. Ők kerülnek tehát át a versenyszférába. S hogy ez valójában mit jelent? Azt, hogy a maszek nem tűri meg a rossz munkaerőt, viszont magasan túlfizeti a jót a költségvetési szerveknél foglalkoztatottabbakkal szemben. S mivel mindenki a piacról él, a jól dolgozók a több pénzt választják, a rosszabb meg beéri a kevesebbel is. Lényeg, hogy állás legyen!

A kórházi struktúra is átalakul

Ahhoz, hogy az OMSZ is kiváló szakemberekkel végezhesse a mentést, a magánszférához hasonlóan meg kell őket fizetni. Kérdés, hogy miből? Vagy tovább fog tartani az a többéves gyakorlat, hogy OMSZ-dolgozó magáncégnél, míg a versenyszférában dolgozó az OMSZ-nál lesz alkalmazva mellékfoglalkozásban? Csak papíron válik szét a mentés és a betegszállítás, a mindkét helyen foglalkoztatott mentősök viszont a valóságban egyben tartják a kettőt? Akkor meg mi szükség van a változtatásra?! Nem lenne jobb úgy hagyni, ahogy van?

Az átszervezés nem csak a mentőket, de a kórházakat is érinti. A kis falusi kórházak, szülőotthonok fokozatosan megszűnnek. Helyettük a megyeszékhelyekre, a kiemelt városokban lévő megyei és országos intézetekbe kell szállítani a betegeket. Ez a mentősöket is érinti, hisz megnő a kilométerszám, s ezzel a szállítási költség. Kérdés, ezt ki fedezi? A betegtől sem kívánható, hogy azért fizessen többet a szállításért, mert a megszűntetett helybeli kórház helyett ötven kilométerre, a megyeszékhelyre kell mennie. Neki jó lett volna a közelben is! Ott már úgyis megszokta, s a család is naponta meglátogathatta. A messzi kórházba viszont sem pénzük, sem idejük nincs naponta elmenni. Pláne a vidéki közlekedés ismeretében érthető az ilyesmi. Nincs kocsija mindenkinek vidéken sem.

A betegek is köztünk élnek

Nem csak a kórházak megszűnte, de újabb osztályok telepítése is gyakran gondot okoz. A főváros VIII. kerületében sok a hajléktalan, s közöttük sok a fertőző TBC-s. Az egészségügyi kormányzat azt szerette volna, hogy a józsefvárosi Vas utcában, a Balassa Kórházában alakuljon egy új TBC-osztály. A terv mégis a lakosság ellenállásába ütközött. Féltek, hogy a falakon belül fekvő tüdőbetegek megfertőzik őket. Eszükbe sem jutott, hogy ugyanezek a betegek járnak most is köztünk szabadon, köhögnek ránk, fogják meg előttünk a kilincset.

Amíg nem lesz számukra új intézmény, közöttünk is maradnak. Győzött a kerületiek ellenállása, így ez az új osztály fenn a hegyen, Budakeszin alakult, a mentősök munkája is megnőtt. Oda kell majd őket szállítani, ha átfagyva, vért köpve találják őket éjszaka közterületeinken, parkjaink padjain, vagy a földön, a bokrok alatt. A kerület kórházába könnyebb, gyorsabb lett volna a beszállítás térben is, meg időben is, de azóta már ezt a kórházat is megszűntették.

Fejlesztés a mentőszolgálatnál

A mentőszolgálat közben fejlődött. 1996. május 13-án, három nappal a BÖME megalakulásának 109-ik és az OMSZ megalakulásának 48-ik évfordulója után adták át a Markó utcai új irányító központot, Szabó István Ybl-díjas építész alkotását. Innen nem csak a főváros és Pest megye mentőmunkája irányítható, de országos szinten is be tudnak avatkozni a mentésbe. Esténként a megyei szolgálatvezetők telexen jelentik be a fővárosba, vagy a távoli megyékbe irányuló szállításokat, s a koordinációt másnapra itt végzik el.

Éjszaka innen irányítják néhány budapesti kerület orvosi ügyeletét is, ahol mentőorvosok vonulnak ki a betegekhez. A 104-es telefonszámra befutó hívások esetén a kezelőknek nem kell a telefonkagylóval bíbelődniük, mert fülhallgatón kapják az információkat, s az ehhez csatlakozó mikrofonon válaszolhatnak. Mindkét kezük szabaddá vált ez által a menetlevelek kezeléséhez.

Eltűnt a hatalmas magnetofon is a helyiségből, mely reggeltől reggelig rögzítette a hívásokat. Helyén számítógép tárolja a 24 telefonvonalon lefolytatott beszélgetéseket. A kimentett információkat anyagi okokból akkor csak három hónapig tudták a szűkös lemezkapacitás miatt tárolni, bár a félévet tartották volna kívánatosabbnak az esetleges viták, későbbi peres ügyek megfelelő kezelése miatt.

A mentőkről szóló sorozat most véget ér, de olvasóink később sem maradnak sorozatok nélkül. A jövő hét végén rendezik meg a Hungaroringen a 21-ik Magyar Nagydíjat, melynek előkészületeiről, és a versenyzők segítőiről holnaptól mi is beszámolunk. A versenyen dolgozó mentők munkáját kedden fogjuk bemutatni.