ZETApress

A 21-ik Magyar Nagydíjra készülünk

A ferraris Michael Schumacher nyerte ma délután a Német Nagydíjat márkatársa Felipe Massa előtt, így hátránya az ötödik helyre beérkező Fernando Alonsoval szemben 11 pontra csökkent. A másik renault-s, G. Fisichella csak hatodik lett, így a konstruktőrök versenyében az olasz csapat tíz pontra közelítette meg a vezető franciákat. A jövő hét végén hazánkba látogat az utazó cirkusz 1986. augusztusától immár 21-edszer. Most induló sorozatunkban napi rendszerességgel erről számolok be. 1993-tól 2002-ig ? a 8-ik Magyar Nagydíjtól a 17-ikig ? minden évben a boxutcával szemben a pálya szélén álltam, hogy gyalogos tűzoltóként, vagy gyalogos technikai mentőként segítsem a versenyzőket.

Nálunk eddig nem volt komoly baleset. Köszönhető ez a biztonságos pályának, valamint a mentésben részt vevők felkészültségének. Róluk, munkájukról írok majd az elkövetkező napokban. Ha kedd, akkor KED csapat. Aznap az Országos Mentőszolgálat munkáját mutatom be. Szerdán a gyalogos tűzoltók és gyalogos technikai mentők munkáját ismerhetik meg. Csütörtökön a Rescue Team Hungary hivatásos tűzoltóival ? műszaki mentőivel ? randevúzhatunk. Büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, hogy Bernie Ecclestone, a Formula-1 mindenható ura hét év után 1993-ban a csehszlovák, majd cseh Narex és Narimex cégek után magyarokra merte bízni a munkát.

Csütörtökön kerül sor a gépátvételre, melyet pénteken mutatunk be. Az imént jelzett anyagokat 1994-ben a nyíregyházai Új Kelet Napilap tudósítójaként készítettem, de mivel a szabályok is meg a munka is hasonló, az akkor megismertek ma is aktuálisak. Hét évvel később, 2001-ben a Volánbusz Hírlevél munkatársaként a versenybírókat kiszállító sofőrökkel találkoztam, akikkel a versenyekre magam is utaztam. A velük készült beszélgetés holnap lesz olvasható.

Szombaton lesz az egyetlen időmérő edzés a vasárnapi verseny előtt, így a két hétvégi napon ezekről tudósítok. Mellette bemutatok majd néhány érdekességet is. Kezdjük mindjárt a fotósok munkájával, akik már a rajt előtt is szorgalmasan kattogtatnak.

Diszkrét fotósok

Mint minden alkalommal, így első versenyemen, 1993-ban is vasárnap délután fél kettőkor nyitott a boxutca. A versenyzőknek negyedórájuk volt arra, hogy felálljanak a rajtrácsra, majd újabb negyedórát süljenek a forró kocsiban, az augusztusi kánikulában a kétórai startra várva. A fotósokat és újságírókat csak tíz perccel a rajt előtt terelik ki a versenyzők mellől. Addig bármit megörökíthetnek, tilalmat egyedül a jó ízlés meg az etika jelent. Erre volt ékes példa az osztrák Karl Wendlinger esete. A 29-es rajtszámú versenyző negyedórával a rajt előtt hirtelen kiszállt a kocsiból, s felém, illetve a mögöttem helyet foglaló nézőtömeg felé indult.

A pályát körben 97 centiméter magas ? tehát derékig érő ? háromsoros acélkorlát határolja, s én gyalogos technikai mentőként ezen kívül álltam. Wendlinger a korláthoz sétált, s a bal kezével folyamatosan integetett a főtribün tomboló közönségének. Fotósok, videósok hada követte. Sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, én is készítettem egy felvételt, aztán hirtelen mindannyian letettük a gépeket, az operatőrök kikapcsolták a videót. A versenyző ugyanis fél kézzel továbbra is integetve a másik kezével kigombolta a nadrágját, s a korlát védelmében elvégezte a dolgát. A nézőtérről csak az integetés látszott, a kisdolog nem.

A fotósok a korláton belül remek felvételeket készíthettek volna a bulvársajtónak, a videósok az akkori Parabolának. Mégsem gondolt arra senki sem, hogy megörökítse a jelenetet és később jó pénzért eladja valahol. Megvárták, míg a versenyző elvégzi a dolgát, majd visszakísérték őt immár fotózva és videózva az autójához. A kollégák sajtóetikából jelesre vizsgáztak, az akkori Parabolának meg nem maradt más, csak a majmok párzása, és egyéb állatságok.

Zsembery Jenő volt az első kilenc hazai nagydíjon a versenyigazgató. Őt követte 1995-ben a jelenlegi főnök, Faluvégi Péter. Jenő bácsi az első nagydíjak idején még gyalog járta végig a verseny előtt a négy kilométeres aszfaltcsíkot, de amióta eltört a lába, már csak autóval tudott körbemenni. Tizedik versenyén, immár Faluvégi tanácsadójaként búcsúzott a Hungaroringtől. Sajnos már nem lehet közöttünk, mert pár éve az égi versenypályáról figyel mindnyájunkra.

A változások már a kilencvenes évek elején kezdődtek, amikor Bernie Ecclestone átvette a Hungaroringet. Jöttét személycserék, előrelépések és fiatalítások követték. 1993-ban újabb versenybírók képzésére is sor került, mert a régiek vagy kiöregedtek, vagy előbbre léptek a ranglétrán. Nekem is ekkor sikerült a csapatba kerülni. Korábban a Cooper-tesztet is teljesíteni kellett az újoncoknak, de nekem szerencsére már nem. Ehhez 12 perc alatt 2800 métert kellett volna futnom, a hatvan métert hét másodperc alatt, a négyszázat meg hetvenen belül kellett volna teljesítenem.

Negyven év volt a felső korhatár, amit az öthetes tanfolyam közepén töltöttem be. Az indulásnál tehát szerencsém volt, s mind a tíz versenyemet megúsztam rendkívüli esemény nélkül. Csak egyszer kellett kézi tűzoltó készülékkel hűtenem a célegyenesben David Coulthard kocsiját, mely épp előttem adta meg magát, de ennél komolyabb beavatkozásom szerencsére sosem volt. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon hiányzott az ilyen fajta szereplés.