Elszállt a hintás
Tegnap az esti órákban, egy héttel a 70. születésnapja után elhunyt Mihályi Győző Jászai Mari-díjas színművész – derült ki a híradásokból. 1954. augusztus 19-én született Tiszanánán. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1976-ban végzett Szinetár Miklós osztályában, majd a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához szerződött.
A művész 1979-től a kecskeméti Katona József Színház, 1980-tól a miskolci Nemzeti Színház, 1988-tól a Radnóti Színház, 1989-től a Nemzeti Színház tagja, 1992 és 1994 között a Nyitott Színház művészeti vezetője, 1991-től a József Attila Színház tagja volt. Ezt követően, 1998-tól ismét a Nemzeti Színház, 2000-től a Pesti Magyar Színház művészeként tevékenykedett, 2011-től a Színházi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, 2014-2024 között elnöke volt.
Mihályi Győző a József Attila Színház társulatának több mint 20 éven át volt elismert művésze, hosszú évtizedeken át a Színházi Dolgozók Szakszervezete (SzíDoSz) elnökségi tagja, majd elnöke volt. Művészetét több kitüntetéssel is elismerték, 1990-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2007-ben érdemes művész elismerésben részesült több évtizedes kiemelkedő színészi munkásságáért, 2015-ben megkapta a hódmezővásárhelyi önkormányzat által alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat, 2024-ben pedig a Magyar Hollywood Tanács Paramount Premium-díját.
Sehol sem említik, hogy remek artista volt. Jómagam a ’90-es évek derekán a József Attila Színházban Kander-Ebb-Fosse: Chicago című musical-ében láttam, melyben Billy Flynn szerepében Száll a hinta énekelte trapézon lengve a nézők feje felett. Sajnos az interneten egy sort se láttam sem erről, sem a József Attila színházbeli Chicagoról azóta sem. 2015. február 07-én Kettős-Látás címmel nyílt kiállítás Huszár Boglárka fotói alapján készült festményeiből a józsefvárosi H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központban, melyet Mihályi Győző nyitott meg. Kérdésemre ott mondta el, hogy a rendező ötleteként a Hinta-hanta dalhoz kellett egy hinta, s ha már ott volt, neki használnia kellett! Három hónapig készült a szerepre, rendszeresen bejárt az artista iskolába és keményen edzett a gyűrűn. Nehéz volt, de megérte…
