Feltakarás katalógusban
Géczi János: Feltakarás című kiállítási katalógusát mutatta be tegnap 17 órakor Kurdy Fehér János költő, művészeti író és Tillmann Ármin filozófus a Műcsarnok alagsori Előadótermében, a művész jelenlétében. Bevezetőt mondott Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője.
Géczi János: Feltakarás című kiállítása 2024 nyarán és őszén volt látható a Műcsarnok Kamaratermében. Géczi a tárlat idejére a kiállítótér falaira építette fel temporális óriáskollázsát, amely körbefolyatta, újra-keretezte válogatott nagy-méretű dekollázsait, az egész teret egységes mű-egésszé alakítva. A kiállítótérben látható művek és az épület főhomlokzata előtt elhelyezett, szintén csak itt és most-ra készült kültéri installációk megteremtették a kint és a bent kapcsolatát. A látogatók és a szakma körében elismert Műcsarnok tárlata azt a folyamatot erősíti, Géczi képzőművészeti tevékenysége egyre inkább megkapja az azt megillető figyelmet, ismertséget és elismerést.
A kiállítás 108 oldalas katalógusa a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg idén márciusban. Szerzői: Szegő György, a Műcsarnok művészeti vezetője; S. Nagy Katalin művészettörténész, szociológus; Szerdahelyi Júlia, a kiállítás kurátora; Kocziszky Éva irodalomtörténész, filozófiatörténész és Kurdy Fehér János költő, művészeti író.
Szegő György bevezetője összegzi és nemzetközi kontextusba helyezi Géczi eddigi alkotómunkáját, S. Nagy Katalin és Szerdahelyi Júlia a műcsarnoki tárlatot elemzi kétféle – külső, befogadói és belső, a megvalósításban résztvevő vevő – nézőpontból. Kocziszky Éva írása általánosabban Géczi János dekollázs-készítő munkájának lehetséges értelmezési keretét adja, Kurdy Fehér János pedig befogadásesztétikai szempontú megközelítéssel ír Géczi képzőművészeti tevékenységéről.
A tárlat szellemiségének megfelelően – tervezés a kialakított tér élménye és a művek együtt-állása éppolyan jelentőségteljes, mint az egyes művek külön-külön szemlélése, külön a kiadvány létrehozása és a bontás gesztusa hozzátartozott a kiállítás teljességéhez – a katalógusban a kiállítóművek reprodukciós bontása mellett bírtak enteriőr fotók, folyamatokat építési helyeken is.
Kurdy Fehér szerint Géczi János költő, író és képzőművész dekollázsai egyfajta ready made-ek, cselekvésalapú kép-architektúrák, évtizedek alatt kiérlelt lelemények és az emberi ismeretszerzés létesítményei, melyeknek választott origója a jelek keletkezése, a jelek befogadása és a jelek medialitása. Kontextusuk a világ eseménye, az ember és az azonos időben történő kölcsönösségen alapuló installációja, az a pillanat, amikor azok rálelnek a legjobban megfelelő létezési formára. (Géczi János: Kentaur)
Tillmann Ármin szerint Géczi János dekollázsai a szaggatott reklámplakátok révén a hétköznapiságban fellelhető szépséget emelnek be a magas-művészet homlokterébe. Épp ezért a dekollázsok ellentartanak az emelkedettség pátoszának, s ezért azt mondhatnánk, hogy végeredményben banalitásformulák: rögzítetlen érzelem alakzatokként új adások felfedezésére várnak. A banalitásformulák szembeszegülések a szellemi termelési mód csúcstermékeivel és magaskultúrájával; olyan negatív hozzáadások, amelyek felértékelik a banálist, hogy feltakarják a hétköznapi fenséges változatosságát. (Banalitásformulák Géczi János: Feltakarás című kiállításáról)
