ZETApress

Délelőtt átadták Budapest díszpolgári címeit a Fővárosi Közgyűlés ünnepi ülésén, az Újvárosházán. Az elismerő címmel a kulturális, a tudományos és a sportélet nyolc kiemelkedő képviselőjét tüntették ki. A kitüntetéseket Tarlós István főpolgármester és Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes adta át.

Díszpolgári címet vett át Polgár Judit nemzetközi sakknagymester, Bogányi Gergely zongoraművész, Freund Tamás neurobiológus, agykutató, Hegedűs Csaba olimpiai bajnok birkózó és Varga Péter Pál, az Országos Gerincgyógyászati Központ főigazgatója. Az elismerésben posztumusz részesült Szabó Miklós operaénekes és Török Bódog kézilabdaedző, volt szövetségi kapitány. Szabó Miklós elismerést unokája: Szabó Erik, Török Bódogét özvegye: Molnár Edit vette át.

Az Országgyűlés 2001-ben nyilvánította június 19-ét az utolsó szovjet katona távozásának emlékére nemzeti emléknappá, június utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává. Az ünnepi ülésen, a kitüntetések átadása előtt Tarlós István főpolgármester elmondta: ma egyszerre ünnepeljük szabadságunkat, városunkat és annak legkiválóbb polgárait. Mi magyarok tudjuk, hogy milyen nehéz küzdelemmel jár a szabadság megszerzése és megtartása. A rendszerváltást követő zavaros évtizedekben azt is megtanultuk, hogy a szabadság nem önmagáért van, hanem felelősséggel kell társulnia! ? fogalmazott Tarlós István.

A szabadság nem egyenlő a zavart ultraliberalizmus hirdetésével, az anarchiával és a káosszal, azzal, hogy bárki bárhol azt tesz, amit csak akar. Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz, mert önzésed rabja maradsz! ? idézte Széchenyi Istvánt a főpolgármester. Kiemelte, a 2010-ben hivatalba lépett ? az elődeitől jelentősen eltérően gondolkodó ? városvezetésnek az volt az egyik legfőbb feladta, hogy helyreállítsa a rendet, két évtizednyi rendetlenség, átláthatatlanság, szervezetlenség és pazarlás után. A ma kitüntetettek hosszú éveken, évtizedek át kitartó munkával közösséget teremtettek és erősítettek szakmailag, erkölcsileg és emberileg maradandót alkotva ? emelte ki. Az utolsó elismerést Dózsa László színművész, rendező, Érdemes Művész kapta az 1956-os forradalom és szabadságharc során tanúsított példamutató, hazafias szerepvállalásáért, valamint a színház- és filmművészet terén végzett sokoldalú művészi munkássága elismeréséért, aki rögvest a mikrofonhoz lépett.

? Mélyen tisztelt Főpolgármester Úr és mélyen tisztelt Jelenlévők! Engedjék meg, hogy most amikor átveszem ezt a hatalmas kitüntetést, azokra a halott ’56-os ismeretlen bajtársaimra emlékezzem, akiket sajnos nem jegyez a történelmi statisztika, pedig Budapest utcáin nagyságrendekkel volt több az áldozat. Az idősebbek emlékezhetnek rá, hogy Budapesten minden utca sarok tele volt úgynevezett hulla gúlákkal, és ezekben nagyrészt forradalmárok voltak az áldozatok. Jómagam is nagyon sok barátomat vesztettem el, akiket névtelenül temettek el. Sebesülésem után soha nem találtam őket. Hála a történelmi kutatásoknak, akiknek úttörője Jobbágyi Gábor professzor úr, egyre többük nevét ismeri meg a történelem. Engedjék meg, hogy ezt a csodálatos kitüntetést megosszam velük, hiszen ők is Budapestért adták drága életüket! ? kezdte Dózsa László a köszönő szavakat, majd egy verssel folytatta.

Lehet, hogy nem voltál ott, néha hallottál róla,
Múlt köde őrzi a budapesti füst falakat,
De van ki még őrzi a szabadság csókját,
A régen ledöntött vér falakon,
Igen, én visszajött élet lettem a földön,
De a mosoly a múlt már az arcomon,
És ne tudjátok meg soha, soha, soha!
Mi van mögötte.
Tükrözzétek csak vissza az én mosolyom!

Az ünnepség kezdetén a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakközépiskola rézfúvós kvintettje a Himnuszt, végén a Szózatot, a kitüntetettek tiszteletére pedig Georg Philipp Telemann: Allegróját és Hector Berlioz: Győzelmi indulóját fújta el Dózsa László köszönő beszédét követően. Utána Radó Denise moderátor meginvitált mindenkit az állófogadásra a szomszédos termekbe.