ZETApress

Nagyszombat este a vigília szertartással kezdetét veszi a húsvét, a kereszténység legnagyobb, Jézus feltámadását hirdető ünnepe. Húsvét éjszakáján, az egyház talán legszebb ünnepén a liturgia szimbólumaiban megjelenik a fény és a sötétség, a tűz és a víz, a nap és a csillagok, hogy együtt magasztalják a feltámadott Krisztust, aki legyőzte a sötétséget, a halált.

A vigília szertartása négy, jól elkülönülő részből áll; a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a víz-szentelésből és az áldozati liturgiából. A jelenlegi liturgikus rend a IV. századra vezethető vissza. A liturgia sötétben kezdődik, utalva arra a sötétségre, amely Krisztus halála után a világra borult, amikor úgy látszott, hogy a halál legyőzte az életet, a bűn legyőzte Krisztust. Ebben a sötétben gyullad meg a remény, Krisztus feltámadásának fénye.

A húsvéti vigília szertartása a tűzszenteléssel kezdődik. A megszentelt tűzről a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, melynek fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, a gyertyába szúrt tömjénszegek pedig Jézus sebeit szimbolizálják. A feltámadásnak nem volt tanúja, hiszen Jézus nem erre a világra, nem ennek a térnek és időnek a keretei közé támadt fel, hanem az örökkévalóságba lépett át, mégis, az egyház liturgiája megjeleníti a feltámadás pillanatát azzal, ahogy a gyertya élettelen testét megeleveníti az új tűz.

A pap elindul a fénnyel a sötét templomba, és szétosztja Krisztus világosságát a híveknek, akik a húsvéti gyertyáról meggyújtják saját gyertyáikat, majd felhangzik az Exsultet, a húsvéti örömének. A megszentelt tűzről gyújtott gyertyák sokasága Krisztus világosságának elterjedését érzékelteti. Ezután kezdődik az igeliturgia, amely végig-vezeti a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Ekkor felhangzik a Glória – Isten dicsőítése -, és ismét megszólalnak a nagycsütörtök óta hallgató harangok. A szentleckét követően az ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezi ki. Az evangélium Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdeti. Ezután következik a keresztkútnál végzett víz-szentelés, közben a mindenszentek litániáját éneklik a hívek.

Így kezdődött a szertartás tegnap 18 órakor – melyen prof. dr. Varga Zs. András, a Kúria elnöke is részt vett – a belvárosi Szent István-bazilika előtt is, ahol dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek megáldotta a tüzet. – Jézus feltámadása mutatja meg az ember igazi értékét, azt, hogy többet ér a szeretetet gyakorolni, mint másokat félretaposva javakat és pozíciót szerezni – mondta a főpásztor a bevonulás után a zsúfolásig telt főszékesegyházban.

Húsvét titka átértelmezi egész életünket. Megmutatja, hogy életünk súlypontja az örökkévalóságban van, és itt, a földön erre tekintettel kell gondolkoznunk, terveznünk és élnünk. Többet ér a szeretetet gyakorolni itt, a földi életben, mint szeretet nélkül, mohón, másokat félretaposva javakat és pozíciót szerezni, vagy akár az egész világot megnyerni is, ha a lelkünk kárát vallja – fogalmazott a bíboros. Arról is szólt, hogy húsvét a legnagyobb öröm ünnepe, és ez az öröm egyben a gyász és a szomorúság sötétjét eloszlató elemi világosság. Nagypéntek estére már csak a gyász maradt, a halott Üdvözítő temetése. A keresztre feszített Jézussal együtt mintha eltemették volna a tanítványok reménységét is, mert hogyan lehetne szabadító, győztes messiás az, akit az idegen megszálló hatalom szégyenletes büntetéssel kivégeztetett. (A nagycsütörtök esti utolsó vacsoráról idekattintva olvashatunk.)

A tanítványok a sok évig tartó lelkesedést és reménységet is gyászolták, de reggel visszatért az öröm. Húsvét hajnalán először csak a feltámadás bizonytalan híre, azután a feltámadt Jézussal való személyes találkozások bebizonyították, hogy mégis Krisztus az erősebb, hogy a názáreti próféta sokkal több még annál is, amit a messiásra váró nemzedékek elképzeltek. Krisztus feltámadásának fényében magából a halálból is megnyílt az út a menekülésre. Jézus, mint jó pásztorunk, első emberként támadt fel a halálból, de minket is átvezet a halál sötét völgyén, hogy az örök élet, az örök üdvösség boldogságára jussunk. A bíboros ennek az örömnek és reménynek az átélését, ennek a szeretetnek a megvalósítását kívánta mindenkinek.

A katolikus templomokban ősi hagyományt követve általában húsvét vigíliáján, a nagyszombati szertartás során keresztelik meg a felnőtteket. Most se volt másként: Erdő Péter Andit, Enikőt és Rékát keresztelte meg és részesítette a bérmálás szentségében, mi pedig velük együtt újítottuk meg keresztségi fogadalmunkat, majd a szentmise a szokott rend szerint folytatódott. Rengetegen áldoztunk, de az áldoztatók is sokan voltak. A kétórás szentmise végén a a bíboros vezetésével kivonultunk a körmenetre a bazilika elé és megkerültük az impozáns épületet. Az egész világnak hirdettük az örömhírt: Krisztus feltámadott! Fotóink MTI/Lakatos Péter felvételei.