Összehangolt ásatás
Ünnepélyes keretek között kötött ma 11 órakor együttműködési megállapodást a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum, az egri Dobó István Vármúzeum és a hatvani Hatvany Lajos Múzeum a Múzeum körúti Lapidáriumban.
A három intézmény összefogásával egy régészeti feltárás kezdődhet meg, amelynek célja a Hatvan-Nagygomboson található római kori őrállomás kutatása. Jövőre ezzel egy 150 éves kutatás zárulhat le. Az együttműködés ünnepélyes aláírására a köszöntők után került sor.
Dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy 1875-ben került a gyűjteményükbe néhány olyan tégladarab, amelyek azt sejtették, hogy Hatvan környékén római kori nyomok maradtak, de akkor nem sikerült beazonosítani, hogy ezek mik is pontosan. 1967-68-ban Soproni Sándor régész folytatta a kutatásokat azért, hogy megtudja, a hatvani lelőhely mit is rejt. Az utóbbi 150 évben a kutatók nem kaptak választ minden kérdésre, a mostani ásatás – éppen 150 évvel a tégladarabok múzeumba kerülése után – tisztázhat minden körülményt.
Dr. Ringert Csaba, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatója kitért arra, hogy Heves vármegyében ők foglalkoznak a megyei régészeti munkával, így evidens volt, hogy az intézmény eleget tesz annak a felkérésnek, hogy ezt az ásatást felkarolja. Mivel az ásatási terület Hatvan környékén van, így az sem volt kérdés, hogy a Hatvany Lajos Múzeum is be lesz vonva a projektbe, hiszen ennek az múzeumnak az aktív szerepvállalása elengedhetetlen a hatékony munkavégzéshez.
Kökény Ferenc, a hatvani Hatvany Lajos Múzeum vezetője arról ejtett szót, hogy az intézmény számára nagy jelentőségű a projekt. Gál Andrea az intézmény régésze is részt vesz majd benne, illetve a hatvani múzeum az intézmény infrastruktúráját is fel fogja ajánlani a munkához.
Dr. Mráv Zsolt, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének régésze a projekt szakmai vezetőjeként válaszolt a kérdéseinkre.
Még 1875-ben római bélyeges téglák kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba a környékről, amely római katona jelenlétről árulkodott. Soproni Sándor régész 1967-ben és 1968-ban feltárta egy késő római katonai őrállomás épületeit, egy őrtornyot és egy barakképületet, valamint az azokat körülvevő árok egy szakaszát. Több, Frigeridus dux Valeriae limitis nevét említő téglabélyegek alapján az építkezést I. Valentinianus császár uralkodásának idejére keltezte. Az őrállomás szokatlanul nagy távolsága Valeria tartomány határától a lelőhely kiemelt tudományos jelentőségét hangsúlyozza. A Hatvan-nagygombosi Őrállomás kulcslelőhellyé vált ahhoz, hogy megértsük és rekonstruáljuk I. Valentinianus császár Krisztus után 373-ban megindult barbaricumi katonai építkezéseit és az ezek mögött meghúzódó stratégiai célokat. Az őrállomás régészeti kutatását ezért nagy hazai és nemzetközi figyelem kísérte.
Hatvan év elteltével egy gazdaság tervezett fejlesztése miatt került a terület újra a régészek figyelmének központjába. Gritz Henriett, a római őrállomás jelentős részét és a barakképületet rejtő tanya tulajdonosa jelezte a Dobó István Vármúzeumnak ingatlanuk régészeti érintettségét. Ezután Gutay Mónika régész vezetésével, a Hatvany Lajos Múzeum Gál Andrea régész részvételével és önkéntesek közreműködésével 2024. május 11-12-én megnyitott kb. 20 m2 felületen előkerültek a Soproni Sándor által kutatott késő római őrállomás barakképületének falai. Nyilvánvalóvá vált, hogy az épület további kutatását egy jól előkészített tervásatás keretében, több intézmény együttműködésében, egy korszakkal és témával foglalkozó szakember bevonásával lehet csak tovább folytatni.
