Kié lett a háromezer?
Ez a pénz a főnökömé, dobta be méla undorral a 3500 forintot a kesztyűtartóba a mentőápoló. Az idős beteg elkeseredett. Háromezer forintot kértek tőle a fizetős szállításért, s ezt fejelte meg további ötszázzal. Nyugdíjas lévén többre sajnos nem tellett. Dehogy kérek többet fizetős hazaszállítást ? mondta a kórházban, amikor újra be kellett feküdnie. ? Fizettem a járulékot, az ingyen mentő nekem is jár!
Hősnőnk akkor gondolkozhatott volna, amikor egy magán mentőszolgálattól fizetős betegszállítást rendelt. Ezt a fővárosban háromezerért vállalják, vidékre kilométerfüggő. Enélkül is hazavitték volna, csak kérdés, hogy mikor? Lehet, hogy csak este jöttek volna érte, így viszont a kért időre megérkeztek. Másik előny ilyenkor az, hogy más beteget nem tesznek melléje, így nem keringenek a városban. Ezt a kényelmet kell ilyenkor megfizetnie.
A kórházak minden mentős betegnek betegszállítási utalványt adnak. Őket nem érdekli, hogy milyen mentőt rendel a beteg, hiszen a rászorulónak, a járásképtelennek ez alanyi jogon jár. Az orvos rutinból karikázza be rajta, hogy az OEP a költségviselő, s a beteg ezt észre sem veszi. Meg sem kapja a papírt, mert a nővér egyből a mentősöknek adja, azok meg a főnöküknek továbbítják. A betegtől viszont fizetős szállítás esetén bevasalják a pénzt.
Kié lett a háromezer? ? tettem fel a címben a kérdést. A ?szállítómunkásoké? semmiképp, mert ők átadják főnöküknek. Nekik csak a 3000 forint feletti összeg ? esetünkben ötszáz forint ? marad. Mivel a főnök OEP-től is elkéri a pénzt ? s a mentőutalvány alapján miért ne kérhetné? ? így ez az összeg adómentesen a zsebében marad. A beteg sem kért róla számlát ? miért is kért volna? ? így csak a magáncég járt jól. Az OEP a befizetett járulékainkból olyasmiért fizetett a maszeknak, amiért a szegény nyugdíjas is odaadta utolsó fillérjeit. Hát ennyit röviden az egészségügy privatizálásáról?
