Tranzitútvonalból célország
Évek óta folyik a vita arról, hogy engedélyezzék-e nálunk a lágy drogokat. Rendőrök, orvosok, jogászok, nevelők és fogyasztók cserélnek eszmét a témáról. Az Országgyűlés illetékes bizottságai is többször napirendre tűzték. Így volt ez az elmúlt évtizedben is.
A kábítószer-problémával kapcsolatos állami intézményrendszer jelenlegi formájában nem alkalmas a kábítószer-fogyasztás visszaszorítására s a droghasználattal összefüggő egészségügyi ártalmak és társadalmi hátrányok csökkentésére ? olvashattuk 1997-ben az Országgyűlés kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott eseti bizottságának jelentésében. A bizottság javaslatai akkor országgyűlési határozattervezet formájában kerültek a parlament elé, s a T. Ház rövidesen szavazott is a kérdésben. Mivel elfogadták a tervezetet, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság irányítja a munkát, élén kormánybiztossal. Ezzel egy időben az 1991-től működő Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság megszűnt.
S hogy miért volt szükség a változtatásra? ? kérdeztem akkor a Hekus bűnügyi magazin hasábjain. Mert a KTB az elmúlt hat évben ellentmondásosan tevékenykedett. Igaz ugyan, hogy maradéktalanul eleget tett a nemzetközi kapcsolatok kialakításának koordinálására vonatkozó kötelességének, nem teljesítette viszont az erőforrások elosztásával kapcsolatos feladatait. Igaz, ehhez az eszközök és feltételek is hiányoztak számára. A kormányhatározatban foglaltakat tehát nem hajtotta végre. Míg a KTB a Népjóléti Minisztérium szakmai felügyeletével működik, addig tervezett utódja – a KKB – a Miniszterelnöki Hivatal mellett működne, s a hazai kábítószer-problémát hangolná össze. Feladatai között szerepelne a kábítószertörvény előkészítése és a nemzeti kábítószer-stratégia kidolgozása is.
Törvényi szabályozásra s az ezzel harmonizáló büntető jogszabályokra mindenképp szükség lenne, mert sok a megoldatlan kérdés. A kábítószert testüregben szállító futárok orvosi vizsgálatra kötelezhetőségének kérdése például máig sem megoldott. Ezek helyi alkalmazásának feltételei ugyancsak nincsenek biztosítva. 1994-től tranzitengedély és ellenőrzés nélkül haladnak át hazánkon kábítószert és pszichotrop anyagokat tartalmazó gyógyszerszállítmányok is a jogszabályváltozás következményeként. Az sem szerencsés, hogy a kábítószer-csempészést szükségszerűen detektáló vámszervek nincsenek nyomozó hatósági és teljes körű felderítési jogkörrel felruházva. Hiányzik továbbá a nyomozók bíróság előtti, tanúként kihallgatásának általános gyakorlata.
A fenti problémák a nemzetközi gyakorlattól való eltérésre vezethetők vissza, s ez még nem minden. Rendőrségi törvényünk értelmében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi a figyelést titkosszolgálati eszközökkel a rendőrség számára, amely Összeférhetetlenségi problémát okoz a határokon túl nyúló felderítésben.
A nemzetközi jog és gyakorlat ugyanis a külföldi megfigyelést, nyomüldözést, valamint a lehallgatott anyagok bíróság előtti felhasználását csak rendőri és vámszervek részére teszi lehetővé. Furcsa, hogy a titkosszolgálatokat szabályzó törvény és a rendőrségi, valamint a vámigazgatási törvény megalkotásakor erre senki sem gondolt. Az is ellentmond még a hazai jogalkalmazási elveknek is, hogy a bíró által engedélyezett lehallgatás anyagának rendőrségi titkosítása miatt még a bíróság általi felhasználáshoz is csak a titokgazda ? az ORFK vezetője ? külön engedélye alapján van lehetőség minden esetben. Hiányzik továbbá egy olyan figyelőrendszer is, mely a prekurzor anyagok legális forgalmát ellenőrizné, megelőzve ezzel az illegális forgalmazás kialakulását.
Megoldatlan az elkobzott kábítószerek tárolása is. Egy ENSZ-egyezmény értelmében erre csak többségi állami tulajdonú cég lenne hivatott, s az ORFK-val 1996. márciusában szerződést kötő ALKALOIDA Vegyészeti Gyár Rt. akkor még ilyen volt. A cég azóta külföldi többségi tulajdonú társasággá alakult, így nem hogy állami többségi tulajdonúnak, de még államinak sem tekinthető. Gond továbbá a szórakozóhelyek ellenőrzési lehetőségének megoldatlansága, s a kábítószert árusító diszkók szankcionálási lehetősége sem egyértelmű. Nincs egyértelmű büntetőjogi szabályozás arra nézve sem, mi történjen a gépjárművet vezető, kábítószer hatása alatt álló gépjárművezetőkkel? Hiányzik ugyanis a jogszabályi alap arra, hogy az ilyen visszaesők jogosítványát időlegesen, a kábítószerfüggőkét pedig véglegesen visszavonják.
A körzeti orvosok információi alapján hazánkban már a nyolcvanas évek végén 27 ezer fő volt a rendszeres kábítószer-fogyasztó, s ez a szám tovább nőtt. Igaz, sokan meghaltak már közülük, de helyükbe újabbak lépnek. 1995-ben 204 haláleset oka volt a drog, míg a következő évben 145 férfi és 144 nő (összesen tehát 1996-ban 289 fő) vesztette életét a narkó miatt. Az elmúlt 11 évben 164 AIDS haláleset történt hazánkban, közülük viszont mindössze egy külföldről hazatelepült személy volt intravénás drogfogyasztó. S ha már az AIDS-nél tartunk, nem árt elmondani, hogy a regisztrált HIV-pozitív esetek száma 634, míg a regisztrált AIDS-esetek száma jelenleg 252, az 1997. áprilisi adat alapján.
Végül essék néhány szó a piszkos anyagiakról, az illegális kábítószerek utcai árfolyamáról. Legdrágább a kokain, melynek grammja 10-15 ezer forint. A heroin grammjához már öt-hétezer forintért is hozzá lehet jutni. A hasis jóval olcsóbb: egy-másfélezer forint grammja. Marihuánás cigarettából három-ötszáz forint egy szál, Extasyból 1500-2000 forint egy tabletta, míg 900-1200 forint egy LSD-bélyeg. Nem nehéz kiszámolni, hogy kemény drogból az éves adag több mint kétmillió forint. Kérdés, hogy ezt hogyan lehet fedezni becsületes munkából? Igaz, nem sokáig kell költeni rá. A kábítószer-fogyasztók csak rövid életűek. S hogy mit tehet az, aki gyógyulni akar? Holnap erről is beszámolunk.
