ZETApress

Magyarországon találkoztak az idős-gondozás nemzetközi és hazai szakértői. A Szociális Klaszter Egyesület és a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság harmadik alkalommal rendezte meg az Egymást Értő Szakemberek konferenciát ? tudtuk meg Nagy Ákostól.

Céljuk az volt, hogy interprofesszionális szemlélettel keresse az idős-gondozás leghatékonyabb megoldásait az Idősek bántalmazásának Világnapja apropóján. A rendezvényen különböző szakmacsoportok osztották meg egymással jó gyakorlataikat, és vitatták meg az idős-gondozás fő dimenzióin keresztül napjaink talán legerősebben kirekesztő állapotai, a demencia és az inkontinencia problémáit is.

A WHO becslése szerint a 65 éves és idősebb lakosság aránya 2050-re elérheti a 25%-ot. A fejlett országok közül az Európai Unió lakossága idősödik a leggyorsabban. Ezen belül a középeurópai régió országai ? Szlovénia, Horvátország és Magyarország ? nagyon hasonló kihívásokkal néznek szembe, noha abban jelentős különbségek vannak, hogy az időskort az egyes országok lakosai milyen egészségben és életminőségben élik meg. A WHO szerint a demenciával érintett emberek száma 2050-re világszerte elérheti a 135 milliót. Az is elmondható, hogy a várható élettartam növekedésével a hosszú távú ápolási és gondozási feladatok növekszenek: a fenntartható idős-gondozás a XXI. század legfontosabb társadalmi kihívásává vált.

? A civil és egyházi szervezeteknek óriási szerepe van a megfelelő idős-gondozás napi szintű biztosításában. A civil, egyházi és szakmai szervezetek a letéteményesei annak, hogy a megfelelő szakmai sztenderdek mellett megvalósított idős-gondozás létrejöhessen Magyarországon ? mondta el a konferencia ünnepélyes nyitóbeszédében Fülöp Attila az EMMI nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.

Ledia Lazeri, a WHO magyarországi irodájának vezetője szerint a WHO Ageing and life course Programjának célja, hogy támogassa az ellátórendszerek olyan átalakítását, ami az idősebb populáció fizikai és szellemi kapacitásainak sokféleségét is tekintetbe véve nyújt integrált egészségügyi és szociális ellátásokat. Ezen belül a WHO ICOPE (Integrated Care for Older PEople, Időskorúak Integrált Egészségügyi Ellátása) már olyan jól körülírható kulcsterületekre koncentrál, mint a demencia, és az inkontinencia. A WHO a legjobb megoldási útvonalat a klinikai egészségügyi szakmai irányelvek kidolgozásában, az egészségügyi szolgáltatások személyre szabásában, és ország-függő eszközrendszerek létrehozásában, összehangolásában adja meg.

A konferencia előadói az egészségügy és szociális ellátórendszer, felsőoktatás és kutatás neves, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakemberei voltak. Előadásaikban, hozzászólásaikban hangsúlyozták, hogy a demencia és inkontinencia olyan állapotok, amelyek komplex megközelítést kívánnak. Az érintettek életminősége, emberi méltósága megkívánja az ágazatközi összefogásban megvalósuló beavatkozásokat, a hosszú távra tervezett stratégia mentén történő ellátás biztosítást.

A konferencia záró megbeszélésén az is elhangzott, Magyarország a WHO ICOPE keresztmetszetében nézve a szakmai irányelvek létrehozásában élen jár, így az irányelvekben leírt személyre szabott szolgáltatások megvalósítása a napi gyakorlatban lehet a soron következő feladat az integrált idős-gondozás felé vezető úton. Ennek elmozdítására a konferencia nemzetközi és magyarországi szakértői konszenzusos szándéknyilatkozat elfogadásával zárták le a munkát, amiben az alábbiakat rögzítették:

A demencia és inkontinencia olyan kihívást jelentő komplex élethelyzetek az érintettek, a családtagjaik és gondozóik számára, amelyeknek támogatása széleskörű társadalmi összefogással és szakpolitikai beavatkozással valósítható meg. Figyelemmel arra, hogy az inkontinenciával és/vagy demenciával élők száma és aránya növekvő tendenciát mutat, az alábbiak szükségesek: A demenciával élő személyekre és családtagjaikra, gondozóikra irányuló stigmatizáció megszüntetése érdekében általános társadalmi szemléletformálás megvalósítása indokolt, amely során a következő tevékenységeket javasolják: a társadalmi érzékenyítés, szakmaiságot tükröző és közérthető kommunikáció; általános lakossági tájékoztatás, ismeretközlés; az egészségértés, egészségtudatosság növelése, klinikai szakmai irányelvfejlesztés.

Az inkontinenciával élő személyekre irányuló stigmatizáció megszüntetése érdekében szakmapolitikai intézkedések és további társadalmi szemléletformálás megvalósítása indokolt, amely során a következő tevékenységeket javasolják: a kihirdetett szakmai irányelv napi gyakorlatba történő átültetése, különös tekintettel a korai tünetmentesítő kezelés megkezdésére; az inkontinencia jobb felismerése és ellátása érdekében az alapellátásban dolgozók tudásának növelése, és szakmai kompetenciájának megteremtése; egészségértés, egészségtudatosság növelése az érintetti és hozzátartozói körben.

Közösségi megoldások kidolgozása, hálózatos stratégiai együttműködések megvalósítása szükséges: Ágazatok közötti együttműködések szükségesek, elsődlegesen a szociális és egészségügyi rendszerek kooperációja, az oktatásra is kiterjedően. Globális, regionális, lokális erőforrások, valamint helyi közösségi kezdeményezések szinergikus támogatását kell megvalósítani. Elengedhetetlen az érintettek bevonása a döntéshozatalba, amit a következők alapoznak meg: adekvát szolgáltatásfejlesztésben meg kell valósuljon a személyközpontú ellátás; szükséges a problémában érintettek igen heterogén szükségleteinek alapos ismerete; az emberi méltóság és alapvető állampolgári jogok érvényesülése a gondoskodásban.

A jelenlegi képzési programok minimális tudásanyagot tartalmaznak a demencia, inkontinencia okozta élethelyzetekkel-, és a komplex beavatkozási lehetőségekkel kapcsolatban. Ennek következtében az ellátórendszerek humán felkészültsége nem tesz lehetővé hatékony és átfogó beavatkozásokat. Ez indokolttá teszi, hogy hangsúlyt kapjon a képzések során a gyakorlati ismeretek és módszerek átadása. Differenciáltabb legyen az alap és szakképzés, valamint a továbbképzések rendszere.

A Szociális Klaszter Egyesület mindezek megvalósulása érdekében vállalja, hogy szakmai rendezvényeket szervez; konszenzusos javaslatait a jövőben is továbbítja a döntéshozók felé; részt vállal a társadalmi érzékenyítésben, lakossági fórumokat szervez. Az ellátórendszerben meg kell születnie a korai diagnózisnak, az ehhez szükséges feltételeket meg kell teremteni. Mindehhez szorosan kell kapcsolódnia a szociális ellátórendszernek, amely támogatást nyújt az életút tervezéshez és szükség szerinti mértékben végig kíséri azt. Meggyőződésük, hogy egyetlen család sem maradhat szakmai támogatás nélkül, ezért a Szociális Klaszter Egyesület a jelenlévők egyetértésével és partneri támogatásával felajánlja támogató együttműködését a szakmapolitikai döntéshozók részére a javaslatok megvalósításában és az ehhez kapcsolódó szakmai és szakmaközi egyeztetésekben.