Beszámítható-e már, vagy sosem lesz az?
Akit nem nevelt meg a börtön ? 44
Ózdon a ?90-es évek végén két 19 éves lányt csalt az erdőbe filmforgatás ürügyén Liebe Attila. A 35 éves férfi a beígért stáb helyett egyedül várta a jobb sorsra érdemes ifjú hölgyeket. Előbb erőszakoskodni próbált velük, majd fojtogatni kezdte őket. Szerencsére az emberölés csak kísérlet maradt, mert az egyik lány el tudott menekülni, a tettest pedig a rendőrök őrizetbe vették.
A büntetett előéletű férfi nem ismeretlen sem Ózdon, sem az újságolvasók előtt. Még a nyolcvanas években hasonló módszerrel kínozta a szerepelni vágyó lányokat. Amatőr színjátszó szakkört szervezett, s a próbákat rendre az Ózd melletti erdőben tartotta. Itt mindig a fojtogatási jeleneteken volt a hangsúly, ezt kellett élethűen eljátszani. Az egyik próba során az önjelölt rendező olyan erővel szorította meg az egyik lány torkát, hogy bele is halt az áldozat szerepébe.
Liebe Attilát akkor hosszú évekre kivonták a forgalomból, de szabadulása után, ha nem is ugyanott, de ugyanúgy folytatta. Észak-Magyarországról a Dunántúlra költözött, s ott szervezett újabb színjátszó csoportot. Hogy, hogy nem, a kulcsjelenetek ott is fojtogatásból álltak. Szerencsére ezek nem juthattak el a tragikus végkifejletig, mert egy testközeli hölgyismerőse rendőrségi kapcsolatai segítségével hamar leleplezte. Akkor újra a rács mögé került.
Liebe újra szabadult, s hamarosan Ózdon ? az első fojtogatás színhelyén ? próbálkozott újabb színjátszással, de istennek hála, már az első alkalommal ? legalábbis remélhetőleg akkor! ? lebukott. Vajon a bíróság most hogyan ítél, minek minősíti ezt a múlt hét végi ?kézrátételt? a lányok nyakára? Ha jó az ügyvéd, talán még fel is menthetik, hiszen tulajdonképpen szinte semmi sem történt? ? tettem fel a kérdést akkoriban a Börtönújság hasábjain.
Manapság sokan vitatkoznak arról, hogy az életfogytig tartó fegyházbüntetés ? az életellenes bűncselekmények esetén a bűnismétlések megakadályozására ? valóban az elítélt haláláig tartson. Liebe Attila példája épp az ezt javaslók malmára hajtja a vizet. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy a gyilkosokat meddig lehet beszámíthatóknak nyilvánítani az elmeszakértői vizsgálaton. Nem lenne-e jobb a különös visszaesők esetében inkább a beszámíthatatlanságot kimondani? Az IMEI-ből ugyanis a kényszergyógykezeltek nem egy konkrét idő eltelte után szabadulnak, hanem csak azután, ha meggyógyultak. S a gyógyulási idő tarthat évekig, évtizedekig, sőt akár a beteg haláláig is.
Sokat beszélünk az áldozatvédelemről, illetve az áldozati szerepről is. Anélkül, hogy a két szerencsétlen lányt bántanánk, mellettük sem mehetünk el szó nélkül. Vajon mennyire lehet őket ?beszámíthatónak? tekinteni, ha Ózd ismert figurájával ? a színházi fojtogatóval ? elmentek egy beígért filmforgatás ürügyén? Érhet-e annyit a beígért sztárszerep, hogy még az életüket is kockáztassák miatta? Liebe Attila ugyanis eddig is mindig az emberi hiúságot, feltűnni vágyást célozta meg! Életéről később Libiomfi címen filmet is forgattak, de a vele való hasonlóság természetesen a véletlen műve volt.
Kár, hogy későn találtam erre a 2007. május 14-ei írásra… Egy pert megért volna ennyi valótlanság leközlése, de sajnos már elévült… Végignézve az itt szereplő írásokat, sehol sem találtam olyat, amelyben leközölték volna, hogy bűncselekmény hiányában felmentettek, s azóta – immár 17 éve – nem voltam büntetve. Ja, hogy ez nem hír? Hát az ilyen embereknek biztos, hogy nem…
Szeretném elmondani, hogy én személyesen mentem fel a lakásukra. Igen többes számban, mivel van egy nagyon aranyos felesége immáron 16 éve, egy jó fejű, szorgos, értelmes és tehetséges fia, meg egy cuki öreg kutyájuk. A vendégszeretetükről külön novellát írhatnék. Attila egy tehetséges, intelligens, megtört ember, aki nincs megértve, csakúgy, mint én. Semmilyen aberráltsága nincs, sem szexuális vonatkozású megnyilvánulása. Órákat töltöttem vele egy szobában kettesben, gyakorlatok közben, ahol a korrekciók miatt értelemszerűen van fizikai kontaktus, de semmi zaklató jellegű még gondolatban sem volt! Otthon volt a fia is, felesége is. Nagyon finoman főz a felesége, előzékenyek és figyelmesek. Nem mellékes, hogy midőn én is sérült ember vagyok és vannak pszichoszomatikus bajaim, mint az evészavar a pár közül, azóta javulok, mióta tőle, a képzésről hazajöttem. Ez csak egyetlen nap volt! Nagyon érti a dolgát. Az előítélet miatt én magam is sokat szenvedtem régebben, mert ti birkák, emberek szerettek rágás nélkül szavakat köpködni és ostobák módján követni a tömeget, mert mellé még gyávák is vagytok! Eleget szenvedett ez az ember, igen beszélt nekem az esetről, tudja mit hibázott, de semmiképpen sem akaratlagos cselekmény volt, hanem baleset. Tele van a szíve fájdalommal és mai napig bünteti magát vele…vallásos emberek hajtogatják tanulj megbocsájtást fiam! Hol van ez ilyenkor? Hány év is telt el? Kinek lesz jobb az élete azáltal, hogy egy másik embert tovább fúr a mélybe? Nektek nincs életetek? Unatkoztok, vagy mi?! Százszor nagyobb ember nálatok, aki szótlanul tűri a megalázásokat igazságtalanul! Én is átéltem ezt egy jó pár alkalommal. Inkább arra figyelnétek, hogy az állam az orrotoknál fogva vezet mindenkit és ez az ügy is csak figyelemelterelés céljával lett ennyire felfújva, mert addig sem az alattomos államügyekkel vagytok elfoglalva, mint ez a semmilyen szavazás, ami csak savazás… 25 milliárd ment el erre a cécóra a semmiért, miközben családok éheznek! Hogy tegeződök? Igen! Azt tisztelem, aki okot ad rá! Akik ilyen öntörvényűen mocskolják mások életét egy hiba miatt, miközben úgy tesznek, mintha az ő kezük tiszta lenne, képmutatóan köpködnek, azokban számomra szánalom él és sajnálat, de tisztelet soha sem fog! Attilát meg fogom védeni! Lehet ellenem is furkálódni, az élet megerősített annyira, hogy pofán tudjak bárkit röhögni.
Én tapasztaltam, elmentem, ott voltam, megéltem. És ti mi alapján ítéltek? Eszter