ZETApress

Nemrég egy hazugságvizsgálatot magam is kipróbáltam egy pszichológiai laborban – írtam meg 2007. augusztus 23-án -, mely egy fegyveres vagyonőri felvételhez kellett. 32 éves ülnöki gyakorlatomban hazugságvizsgálattal is találkoztam. – A feltételezett bűnelkövetők vizsgálata hogyan történik? – kérdeztem egyszer az egyik szakértőt.

Az idős rendőrtiszt korábban nyomozó volt, ma már külsősként vizsgálja a gyanúsítottakat országszerte. Több ezer páciense volt, igazi szakember! Nem pszichológus, mert a szemlélet rég megváltozott. Korábban a pszichológusokat képezte ki a rendőrség erre a munkára, ma viszont a nyomozókat tanítják meg az értékes műszerek kezelésére. Persze az eredményes munkához empatikusnak kell lenniük!

Amíg egy állás elnyeréséhez minden pályázó ugyanazokat a kérdéseket kapja, addig a rendőrségen nincs sablon, a vizsgálatvezető az adott ügyhöz állítja össze kérdéseit. Alaposan áttanulmányozza ehhez a nyomozati iratokat. Mindig négyszemközt beszélget a gyanúsítottal, beszélteti saját magáról, hogy megismerje. Igyekszik oldani a feszültséget. Utána az összes kérdést megbeszélik, a gyanúsítottnak mindenre csak igennel vagy nemmel kell válaszolnia. Ezeket aztán rögzíti a jegyzőkönyvben, s gépre kerülve ugyanazokat a válaszokat kell adnia. Más kérdés és válasz nem lehet!

Először a gépet teszteljük le – mondja aztán a gépre tett páciensnek, de ez tulajdonképp a vizsgált személy tesztje. A szakértő azt figyeli ilyenkor, mit jelez a gép, amikor hazudik. Folyamatosan női neveket mond, köztük az édesanyjáét, amit már az előzetes adatfelvételkor megkérdezett. Az ön édesanyja Zsuzsanna? Az ön édesanyja Gizella? Az ön édesanyja Franciska? Az ön édesanyja Juliska? – kérdezi sorban és a páciensnek minden esetben – akkor is, ha az anyja nevét hallja – nemet kell mondania! Ezzel azt tudja megfigyelni, hogy mennyire más a reakció a hazug és az igaz válasz esetén. Ebből arra is tud következtetni, hogy mennyire megbízhatók az ügy érdemi részére adott későbbi válaszok.

A szakértő egy vizsgálat részleteibe is beavatott, de mivel az ügyet azóta se hozták nyilvánosságra, sem nevet, sem helyet, sem eredményt nem mondhatott. Csak annyit árult el, hogy egy társasházi parkolóban, ahol a kamerák nem működtek, ismeretlen eszközzel megszurkálták a kocsijából kiszálló politikust és az elkövető elmenekült. A köztéri kamerafelvételek és a személyleírás alapján tíz nappal később elfogtak valakit, aki a cselekmény elkövetése előtt öt órával a közelben, de nem a tetthelyen járt. Persze mindent tagadott, s a hazugságvizsgálat ellen se tiltakozott. Nevezzük költött néven Károlynak! Íme a kérdések és a rájuk adott válaszok:

– Az ön neve Károly? – Igen!
– Szándékában áll-e hazudni? – Nem!
– Elkövetett-e valamit, amiből baj lenne, ha kiderülne? – Nem!
– Ön támadta meg a kocsijából kiszálló politikust? – Nem!
– Ön okozott súlyos sérüléseket az ismert politikusnak? – Nem!
– Bántalmazta-e valaha női partnerét? – Nem!
– Okozott-e szándékosan fájdalmat állatnak? – Nem!

A szakértő előbb ebben a sorrendben, majd kétszer más-más sorrendben tette fel kérdéseit, figyelve a gépen a páciens reakcióit. A szakvélemény elkészítése általában három hét. Persze ez csak egy része a többi más mellett a bizonyítási eljárásnak – hiszen nálunk nem a gyanúsítottnak kell bizonyítania ártatlanságát, hanem a hatóságnak a bűnösségét! – így mindig a rendőrség, illetve a munkáját felügyelő ügyészség dönt az eljárás megszüntetéséről vagy a vádemelésről. Ez utóbbi esetben a bíróság a szakértőket is meghallgatja.