Az irányítás határai
Az irányítás határai című színes, feliratos kétórás amerikai dráma egy rejtélyes idegen története, aki titkos megbízás teljesítésére készül.
Tettei a törvényen kívülre vezetnek, nem bízik senkiben, és céljait teljes homály fedi. Utazása paradoxon, egyszerre fókuszált és álomszerű: egy út, mely nem csak Spanyolországon, hanem saját tudatán keresztül is vezet.
Jim Jarmusch (Hervadó virágok, Törvénytől sújtva) új filmjében Isaach De Bankolé játssza a főszerepet. Ez a két művész negyedik közös munkája az Éjszaka a Földön, a Szellemkutya és a Kávé és cigaretta óta. A filmben szerepel továbbá a Jarmusch-sal korábban együtt forgató Alex Descas, John Hurt, Youki Kudoh, Bill Murray, és Tilda Swinton, és számára új színészek is, mint Gael García Bernal és Paz De La Huerta.
A városi és vidéki Spanyolország mesteri képsorait Christopher Doyle (Szerelemre hangolva, Paranoid Park) fényképezte. A délelőtti Toldi mozibeli sajtóvetítést követően a nagyközönség jövő csütörtöktől láthatja a Budapest Film forgalmazásában.
Siker a Puskin moziban
Nagy sikert aratott a közönség körében tegnap este a MittelCinemaFest 2009 ? VII. Közép-Európai Olasz Filmfesztivál keretében bemutatott Gian Battista Avellino, Salvatore Ficarra e Valentino Picone: Családi gubanc című filmje, melyet a film két rendezője, egyben főszereplője Salvatore Ficarra és Valentino Picone mutatott be. A Puskin Mozi teltházas közönsége lelkesen vett részt a vetítést követő élénk beszélgetésen.
Nagy várakozás előzi meg a ma esti Umberto Carteni: Mitől más? ? című filmjét. Carteni első filmje egy szép komédia. A film első részében szatírikus, kitűnő a stratégiák és a szereplők megválasztása az érzelmi aspektust illetően, ugyanakkor a film nem kevésbé szórakoztató a hátralévő részében sem. Fabio Bonifacci forgatókönyvíró és Umberto Carteni rendező egy olyan történetet mesél el, mely banális közhelyként is hangozhatna, tekintettel a kényes témára, ám ők mégis megtalálják a film megfelelő narrációs stílusát, hihető és szimpatikus módon oldják meg a legnehezebb narratív kihívásokat. Ma este Enzo De Camillis: Kezem színesben című rövidfilmjét tekintheti meg a közönség.
Már nagyon vártam a fesztivált, de csak tegnap volt az első nap, hogy el tudtam menni egy előadásra … utólag úgy érzem, jobban jártam volna, ha nem teszem.
Sajnos elkerülte a figyelmemet egy apróbetűs rész, amit csak az indulás előtti órákban vettem észre egy plakáton: “A filmeket szinkrontolmács segítségével fordítják le a kedves nézőknek.” … erről a ?80-as évek hangalámondásos kalóz videokazettái jutottak eszembe, melyeken ugyanaz a hang, ugyanazon a hangszínen ?tolmácsolja? végig az összes szereplő minden megnyilvánulásást a suttogástól a dühkitörésekig. Ahhoz képest amit kaptunk, még ez is job lett volna ?
Az előadás előtt fejhallhatókat osztogattak személyi igazolványért cserébe. Természetesen teltház volt. Megértem, hogy ekkora az érdeklődés, én is izgatottan vártam már a napot, hogy itt lehessek. A film előtt két olasz fószer is tartott beszédet, amit egy ásatag mamut (=kábé 100 éves öregember) tolmácsolt alig hallhatóan, és többször közbeszólt maga az olasz, hogy nem ezt mondta, vagy nem ez a lényeg … a tata apróbb “bűnei” pl. hogy a “gay” szót “gay”-nek fordította, ami magyar szövegkörnyezetben, pláne ragozva elég viccesen hangzik … azt, hogy “big brother” azt meg lefordította “nagy testvérnek”, amit az egész világon mindenhol “big brother”-nek hívnak. … a beszédek után felmászott a vetítőterembe (imádkoztunk, hogy ne ő tolmácsolja a filmet!) … sajnos hiába …
a nagyfilm előtt lejátszották egy fiatal alkotó rövidfilmjét, ami alatt volt angol felirat … a harmadik mondat után levettük a fejhallgatót, és inkább olvastunk … ugyanis a tata nyögött, nyelt, ivott, sóhajtozott amikor éppen nem beszéltek a filmben … kábé az a feeling, mintha egy vén szatirral feküdnél egy ágyban és otthon moziznátok .. .annyira plasztikus volt, hogy szinte még a szájszagát is éreztem …
Aztán elkezdődött a nagy film (újra fohászkodtunk, hogy legyen legalább angol felirat) …. nem volt … a film egy pörgős párbeszéddel, vitával kezdődött, amit ugyanazon a hangszínen, többszörös fáziskéséssel hallgattunk a tata szájából … a negyedik mondat után már fonalat vesztettünk, hogy ki mit mond, és ki kivel van … felálltunk és eljöttünk … annyira csalódott és dühös lettem …
Nem értem az egészet, hogy ebben mi a kultúrmisszió … a jelen felállásban ez teljesen úgy néz ki, mintha az olaszok ezt saját maguknak csinálnák, vagy kizárólag azoknak akik már olyan szinten tudnak olaszul, hogy egy film megértése nem gond. Ez a szinkrontolmács megoldás egy fim esetén többet ront mint használ. Elvesznek a poénok a színészek játéka, és az egész film hangulata. Nem tudom, hogy mikor találták ki, hogy csinálnak egy olasz filmhetet, és hogy mióta szervezik ezt a programot, de nem akarom elhinni, hogy ne futotta volna legalább egy feliratra az időből és a pénzből. Anna aki nem tud olaszul, az jobban teszi, ha nem megy el, mert ez az egész egy nagy rakás kaka ?