Dada és szürrealizmus
Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dali ? Válogatás a jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményéből látható július 9-én, szerdától október 5-én, vasárnapig. A kiállítást július 8-án, kedden délelőtt 11 órakor nyitja meg Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ? tudtuk meg a délutáni sajtóbemutatón. Kurátor: Dr. Adina Kamien-Kazhdan, a jeruzsálemi Izrael Múzeum munkatársa.
Az MNG Dada és szürrealizmus: Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dali című kiállítása hazai tárlaton korábban még nem látott teljességben mutatja be a XX. század e két meghatározó jelentőségű avantgárd irányzatát. A jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából válogatott tárlat többek között Marcel Duchamp, Max Ernst, Man Ray, Joan Miró, Kurt Schwitters, René Magritte és Salvador Dali művei segítségével nyújt átfogó képet a dadaizmus és a szürrealizmus nagy hatású alakjairól, eseményeiről, dokumentumairól és hatásáról az 1910-es évek végétől az 1970-es évek közepéig.
A XX. század első évtizedeinek két nagy művészi irányzata, a dada és a szürrealizmus, radikálisan megújította a művészetről való gondolkodást. A dada a hétköznapi tárgy átértelmezésével, a véletlen szerepének hangsúlyozásával, a hagyományos esztétikai értékek megkérdőjelezésével, a szürrealizmus pedig a valóság újraértelmezése és a valóságfogalom kitágítása révén hozott létre új lehetőségeket az alkotásban, A dada és a szürrealizmus olyan új műfajokat teremtett, mint az objekt (vagyis a művész által átértelmezett használati tárgy), a fotómontázs, a kollázs, vagy az asszamblázs (fotók, képek, egyéb tárgyak sajátosan új rend szerinti összeállítása), vagy a ready-made, amely nem több, mint a készen talált használati tárgy művészi felhasználása.
Válogatásunk nagy hangsúlyt fektet a dada és a szürrealizmus többféle műfajt, technikát és médiumot teremtő sokszínűségére és az irányzatokra jellemző változatos technikai kísérletekre. A kiállításon bemutatott több mint száz festmény, objekt, fotómontázs, kollázs, asszamblázs és ready-made a dadát és a szürrealizmust meghatározó fogalmak, témacsoportok mentén kínál betekintést az irányzatok történetébe.
A talált és már kész alapanyagok felhasználása a dadaista és szürrealista kollázsokon, montázsokon és tárgyakban elmossa a művészet és az élet közti határvonalakat, A meglepő társításokban a mindennapi élet töredékei sokkolják, csábítják és összezavarják a nézőt, A Meglepő társítások: kollázs, asszamblázs, objekt című szekciónkban ilyen tárgyakat, illetve ready-made-eket mutatunk be, A ready-made-ek (műalkotássá nyilvánított tárgyak) megkérdőjelezték a hagyományos műalkotások létét és egyben az önkifejezés fogalmát is. A hétköznapi tárgyak ? fésű, palackszárító vagy fogas ? szinte minden változtatás nélküli kiállításával a dadaista művészek azt a kérdést feszegették, hogy átlényegülnek-e a múzeumban vagy galériában kiállított tárgyak.
Az Illúzió és álomtáj című kiállítási egységünk a szürrealizmus lényegét mutatja be. A képzelet és az álom mámorító és felszabadító hatásába vetett hit a szürrealizmus központi elemét képezte. Az álomszerű szürrealista tájak misztikus világokat idézve kérdőjelezik meg realitásérzékelésünket. Ebben az egységben foglal el fő helyet René Magritte egyik legismertebb remekműve, a Kastély a Pireneusokban.
A költészet és a vizuális művészetek megújításának céljával a szürrealizmus a kreativitás még kiaknázatlan forrásához, az elme rejtett birodalma ? az álmok, a mentális betegségek és a tudatalatti ? felfedezése felé fordult. Az írók és művészek automata technikákat dolgoztak ki arra, hogy a tudat kontrollját megkerülve közvetlenül férjenek hozzá a tudatalatti forrásához. A szürrealizmus képviselői az automatizmust a freudi pszichoanalízisben alkalmazott szabad asszociációk vizuális megfelelőjének tekintették. Az Automatizmus, biomorfizmus és metamorfózis címet viselő kiállítási szekciónkban ilyen alkotásokkal találkozhatunk: Jean (Hans) Arp, Max Ernst munkáival, Mán Ray sajátos technikával készült fotóival és még számos jelentős művel.
[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=XsOdFeLNN_o[/youtube]
A vágy természetének feltárása nagy teret engedett a művészeknek és költőknek a tudatalattit benépesítő fantáziák, félelmek és gátlások vizsgálatára. A Vágy; múzsa és áldozat című egységünk ezt a témát helyezi középpontba. Az 1920-as évek végére a szürrealisták a vágy megszállottaivá váltak. Az idealizált, misztifikált, vagy éppen ellenkezőleg: az erőszak passzív elszenvedőjeként bántalmazott és töredékes női test a festmények, tárgyak, fényképek és kollázsok központi elemévé vált. A kollázs és a montázs lett a nő(i) kép feldarabolásának, átrendezésének és eltorzításának legfontosabb médiuma. A nőt a feloldatlan félelmek és konfliktusok projekciójának tárgyaként használva a művészek ? például Hans Bellmer ? a vágy sötét oldalát is feltérképezték.
Átrendezett valóság
Alkotói stratégiák a magyar művészetben a dada és a szürrealizmus vonzásában című kiállítást is megnyitja Balog miniszter úr James S. Snyderrel, a jeruzsálemi Izrael Múzeum igazgatójával holnap délelőtt, amely szintén október 5-én, vasárnapig látogatható. A Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Dada és szürrealizmus: Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dali című kiállítás alkalmat teremt arra, hogy a két irányzattal kapcsolatba hozható sajátos magyar közelítésmódokat is bemutassuk. A dada és szürrealizmus nemzetközi anyaga a jeruzsálemi Izrael Múzeum részét képező Vera és Arturo Schwarz Dada és Szürrealista Művészeti Gyűjteményből érkezett Budapestre. A magyar köz- és magángyűjtemények műveiből összeállított Átrendezett valóság című társkiállításunk pedig ehhez a nemzetközi kollekcióhoz hol szorosabban, hol lazábban kötődő fogalmi párbeszédnek enged teret.
A vendéganyaghoz térben is kapcsolódó kiállítás a belső összefüggések, áthallások, hasonlóságok és különbségek erőterében kísérli meg felmutatni a dada és a szürrealizmus magyar művészetre gyakorolt hatását. A kronologikusan, illetve hívószavak mentén szerveződő válogatás olyan sajátos alkotói stratégiákat, ?kreatív olvasatokat? mutat be, amelyek a változó közép-európai, illetve magyar társadalmi és politikai valóság közepette felhasználták, és (újra)értelmezték a dadaizmus és a szürrealizmus tanulságait.
Bár az 1910-es években nem beszélhetünk magyar dadáról, és a hazai szürrealizmus nagy korszaka is csak az 1940-ben vette kezdetét, Kassáknál és magyar avantgárd alkotóinál már az 1920-as években megfigyelhető a dadaistákra is jellemző új alkotói módszerek, műfajok jelenléte. A fotómontázs, a kollázs megjelenése, a nyomtatott feliratok absztrakt képi jelként való felhasználása leginkább a bécsi MA folyóirat körében alkotó művészekre volt jellemző. Kiállításunk első szekciója ennek a körnek a munkásságára fókuszál.
A Mélyvilágok című egység a II. Világháború után, az Európai Iskola művészeinél megjelenő szürrealista tendenciákat állítja a középpontba. Ehhez szorosan kapcsolódik A fal előtt? A fal után? című kiállítási blokkunk, amelyben az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején, sokszor a tiltás és a tűrés mezsgyéjén alkotó művészek alkotásaival találkozunk. A szürrealizmus stílusa, illetve témái és módszerei abban a korban és abban a politikai környezetben egyszerre voltak képesek a vágyott szabadság, az eltitkolt fájdalmak, a ki nem mondott félelmek és a remény hangjainak megszólaltatására.
A Tudatfelszabadító hadműveletek-szekcióban több nemzedék alkotói bizonyítják, hogy a későbbi évtizedek hivatkozási pontjai között továbbra is folyamatosan jelen van a szürrealizmus, illetve a (neo)dada. Hatásuk éppúgy megjelenik a montázs valóságot átrendező technikájában, a mindennapi dolgokat asszociációs és költői energiával feltöltő tárgyértelmezésekben, mint a regionális abszurd látásmódjában. Ez utóbbit legalább annyira nehéz meghatározni, mint a kelet-közép-európai életérzést, noha a kettő átfedi egymást. A történelmi kataklizmák, az egymást követő rendszerváltások egymásutánjában újra és újra átrendezett, átértékelt egyéni és nemzeti valóság(ok)ból nemegyszer szürreális és abszurd léthelyzetek jöttek létre. A dada és a szürrealizmus egyetemes művészi tapasztalata nélkül ezekre a léthelyzetekre nehéz lett volna hiteles művészi választ adni. A négy különböző kiállítási egység kurátorai Gergely Mariann, Kolozsváry Marianna, Kumin Mónika és Százados László.
Ugyancsak holnap délelőtt nyílik meg az Életre kelt (film)kísérletek. Az avantgárd első mozija című kiállítás a Galéria C-épület, III. emeletén, melyet Orosz Márton, a kiállítást a kurátora mutat be július 9-én, szerdán este 17 órakor. A résztvevőket szeretettel várják az aznapi Borszerda estre is, amely 18 órakor kezdődik. Az a kiállítás is október 5-én, vasárnapig látogatható.
