ZETApress

Továbbra is napirenden van az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet és a Sportkórház összevonása, de döntés még nem született. Közben új ember került az OORI élére, adta hírül a Mellékhatás.hu.

A főigazgatói posztot Dr. Vízkelety Tibor nyerte el, aki még csak most kezdi átlátni a feladatokat. Első munkanapjain bejárta az épületet a pincétől a padlásig. Az impozáns épületbe nagyon komoly gépészetet építettek be, viszont nincs teljesen kész, egy szárny még hiányzik, és a befejezése újabb milliárdos beruházást igényel. Üzemelnek még a régi épületek is, amelyek viszont eléggé lelakottak, egy részük bontásra érett. Egyszerre kell üzemeltetni a régi pavilonok egy részét és az új kórházat is. Ez azt jelenti, hogy egyelőre nem lehet kihasználni az új épület igazi előnyét, de kétségkívül ez később változik majd. Az intézmény adóssága nem kritikus, tartható az egyensúlyi helyzet. Készült egy alapos tanulmány a három intézmény összevonásáról, de még nem született döntés. Ez most is napirenden lévő téma, de döntés nincs.

A december közepén átadott kispesti Jahn Ferenc utcai Rehabilitációs Centrumot Demszky Gábor főpolgármester a budapesti rehabilitáció zászlóshajójának nevezte. Mivel az a Szent István Kórház egyik telephelye volt, és Vízkelety korábban ott volt orvos-igazgató, így azt is jól ismeri. Szeretné, hogy csak a fővárosi fenntartású intézmények között legyen a kispesti centrum egy zászlóshajó, de a Közép-magyarországi Régióban, sőt az egész országban az OORI legyen zászlóshajó, úgy a méretét, mint a szakmai múltját tekintve is.

Édesapja az Ortopédia professzora, még sincs benne semmifajta részrehajlás. Nem követte a családi hagyományt, hisz fül-orr-gégész lett. Tudja, hogy a rehabilitáció és az ortopédia szoros kapcsolatban van egymással ? Budakeszin is van ortopédiai osztály ?, ám az kizárt hogy részrehajló legyen. Egyformán kedves neki minden osztály, minden szakma, mindegyik szakterület. Az új műtőblokk viszont még nem működik, de terveztek két aktív osztályt, egy kóma részleget is. Ezek lennének hivatottak arra, hogy a nagyon súlyos betegeket ellássák. Ez még egy régi pavilonban működik, de valóban méltó helyre kellene kerülnie.

Az új főigazgató az előző munkahelyein nem rendelt fül-orr-gégész szakorvosként, mert összeférhetetlennek tartotta orvos-igazgatói munkájával. (A Szent István Kórház után a MÁV Kórházban is hasonló munkakört töltött be a későbbi miniszter, Molnár Lajos főigazgatósága alatt.) Gyakorlati okokból sem vállalna rendelést, mert nem volt biztos, hogy odaér időben a rendelőbe. Korábban pár órát csak azért vállalt, hogy ne essen ki a gyakorlatból, meg aztán valamilyen praxis kellett ahhoz, hogy a creditpontokat összegyűjtse. Nem tudja még, hogy az OORI-ban rendel-e, de valószínűleg nem. Nehéz felmérni, hogy az intézmény vezetése mennyi időt igényel, és különben sem szerencsés, ha egy főigazgató praktizál a saját kórházában.

Az OEP egyik vezetőjeként kvázi ?felülről? látott rá a kórházak működésére, most más a látószög. Vallja, hogy az OEP és az ellátók nem képviselnek két szemben lévő oldalt, még ha szeretik is néhányan ezt így beállítani. Sosem volt problémája az előző munkahelyein az OEP-pel, reméli, hogy most sem lesz, és a pénztárnál dolgozva sem volt problémája az ellátókkal. Itt együttműködésről van szó, és a szereplők jól együtt működnek. Az OEP egy elosztó szerv, nagyon kevés önálló döntési jogosultsága van, ráadásul az ott dolgozó köztisztviselők szigorú szabályok szerint járnak el. Ezért aztán nagyon nagy előnyökre nem lehet számítani abból, hogy mintegy hét hónapig az OEP-nél dolgozott, tudtuk meg laptársunktól.