ZETApress

Felelőtlenség volt az egészségügyi reform kapcsán megszűntetni a Sportkórházban a Belgyógyászatot! ? mondta a minap Molnár Zoltán, a pekingi olimpiára készülő magyar csapat vezetője Tápiószentmártonban, a sportújságírók hagyományos októberi találkozóján. ? Tíz éve mondják, hogy az intézményt egy budai rokkantkórházzal fogják összevonni. Van benne ráció ? folytatta ?, hiszen a sportolók is megrokkanhatnak valamikor. Más kérdés persze, hogy akik csak ezzel foglalkoznak, azok mennyire értenek a sporthoz, és sportsérülésekhez?

A csapatvezető egy szomorú példával is előrukkolt. Nemrég a Tatai Edzőtáborban jártak a cselgáncsozó lányok, s egyiküknek a hét végén alaposan megfájdult a torka. A tábornak nincs saját orvosa, s most sem volt senki a csapattal. A lány orvosát telefonon sikerült elérni, aki egy másik orvost küldött a helyszínre.

A megérkező orvos komoly bajt állapított meg, s a lányt a budai Sportkórházba utalta. Meg is érkeztek az intézetbe, s ekkor derült ki, hogy mindössze egy belgyógyász dolgozik ott. Mintegy kétórás várakozás után került csak elő ? hiszen addig a fekvőbetegek aktuális problémáját kezelte. Megállapította hogy nagy a baj, s azonnali kórházi ellátást javasolt. Kérdés csak az volt, hogy melyik kórházba fektessék be, hiszen a Sportkórházban erre nem volt lehetősége.

Újra a háziorvosát hívták telefonon, aki hosszas telefonálgatás után a budakeszi tüdőkórházat ? a Korányit ? ajánlotta, s állítólag ott beszélt is erről valakivel. A lányt a szülei el is vitték oda, de a portás nem engedte be őket. Akkor derült ki ugyanis, hogy a lány Komárom-Esztergom megyei lakos, így a tatabányai kórház az illetékes. (Tata onnan tíz kilométerre van, így szerencsésebb lett volna már eleve oda vinni, de erre korábban senki sem gondolt.) A portás elmondta, hogy hozzájuk csak mentővel, vagy beutalóval lehet bemenni, de sem ez, sem az nem volt.

Hosszas tanakodás után végül mégis a portás segített. Józan paraszti ésszel javasolta, hogy hívjanak a lánynak mentőt, azt majd beengedheti. A szülők így is tettek, s az eset-kocsi hamar megérkezett. A lányt a kórház kapujában beültették, s már indultak is vele a felvételes osztályra. Itt derült ki, hogy már majdnem későn érkeztek. A sportolónő még megúszta a hosszas tortúrát gégemetszés nélkül, de Tatabányára talán már nem tudott volna élve leérni! A reformok kiagyalóinak, a betegek össze-vissza küldözgetőinek, ezen is el kellene végre gondolkodniuk!