ZETApress

Esterházy Antal herceg sokoldalú közéleti szereplő, de szerény, közvetlen ember. Önkéntesen, önzetlenül dolgozik, ellenszolgáltatás nélkül, különböző civil szervezetekben. Fontosnak tartja a magyar nemzet érdekeit, a karitatív célokat, a magyar kultúra és gazdaság támogatását. Ezt hangsúlyozta akkor is, amikor a Spanyol Császári és Királyi Lovagrend Nagy-keresztjét kapta a spanyol királyi háztól.

Dr. Szalontay Éva már több éve, a Magyar Adófizetők Országos Szövetsége elnökeként ismerte meg. Tiszteletbeli elnöke volt a MÚOSZ Adó-szakosztályának és fővédnöke a tavaly júliusi II. Magyar Világtalálkozó ’56-os Emléknapjának is. A világszerte ismert herceg Esterházy-család minden tagja sokat tett a magyar kultúra, művészet és gazdaság érdekében! Sajnos tetteik zöme a történelemkönyvekből kimaradt!

A ma élő XIII. hercegi családfő, Esterházy Antal sem marad ki a sorból! – Kik voltak az Ön emlékei szerint nevezetesebb tagjai ennek a történelmi múltú magyar családnak? – kérdezte aranytollas újságírónk a hercegi család fejétől, a KEP elnökétől a Közép-Európai Club, Pannónia Közhasznú Egyesület (KEP) fórumán a Liliom utcai Gulyás-étteremben.

EA: Többen voltak és mondhatom, hogy példaképeim is. A család vagyonának és politikai jelentőségének megalapozója Esterházy Miklós (1583-1645) volt. Nádorrá 1625-ben választották. Nádorként fiatal arisztokratákkal, nemesekkel vette magát körül, akikből kinevelte a jövő politikai nemzedékét. Esterházy Miklós József herceg (1714-1790), soproni főispán, a Magyar Királyi Testőrség kapitánya, nem csak a csatamezőkön tűnt ki, de a művészetek, a zene pártolása is ismertté tették nevét. Kismartoni kastélyában fényesen javadalmazott zenekart tartott, amelynek élén Haydn állt. 1766-69-ben a fényes Esterházy-várkastélyt is ő emeltette.

Sokat emlegettük a családban Esterházy Miklós herceget (1765-1833). A soproni főispán, a magyar királyi testőrkapitány, a tudományok és művészetek szenvedélyes pártfogója volt. Ő alapította a híres Esterházy, mai országos képtárat. A képek ma az Szépművészeti Múzeumban láthatóak. Az Iparművészeti Múzeumban pedig Esterházy kincsek és bútorok. 1809-ben a legendák szerint Napóleon még magyar királynak is szerette volna látni Esterházy Miklós herceget. Esterházy Pál Antal herceg (1786-1866), Magyarország legnagyobb földesura korán diplomáciai pályára lépett. A Batthyányi kormány külügy-minisztereként jelentős szerepe volt a Monarchia külföldi képviseletében. És még hosszan sorolhatnánk a híres, nevezetes Esterházyakat?

– Ilyen történelmi családi múlttal Ön miért hagyta el Magyarországot?

EA: Édesapám, Esterházy Antal 1944 decemberében – 41 évesen – Budapest ostroma idején hősi halált halt. Édesanyám, Aponyi Gabriella a svájci követ tanácsára velem együtt két bőrönddel kimenekült az országból. Emlékszem: 1948 tavaszán, 11 évesen menteni igyekeztem én is értékeimet: a kiskutyámat és a villanyvonatomat cipeltem menekülés közben.

– Beszéljünk tanulmányairól! Hol végzett, hány nyelven beszél?

EA: Magyarországon a piaristáknál tanultam. Ausztriában a szigorú jezsuiták tanítottak. 1951-ben anyám Belgiumba küldött, ismét a jezsuitákhoz. 1955-ben francia nyelven érettségiztem. 1961-ben Belgiumban végeztem el az egyetemet mérnök-közgazdász szakon. A magyar mellett németül, franciául és angolul beszélek.

– Hol volt 1956-ban, a magyar forradalom kitörésekor?

EA: Még egyetemista voltam, de a Máltai Szeretetszolgálatban fogadtam a magyarországi menekülteket. Sok magyar családnak segítettem új otthont találni, munkát, letelepedési lehetőséget keresni.

– Az egyetem befejeztével hol helyezkedett el?

EA: Először egy belga bankban dolgoztam, majd az 1960-as évek végén egy multi amerikai cég alkalmazott. Ekkor tanultam meg tökéletesen angolul. Feladatom volt új cégek létrehozása szerte a világban. Sokat utaztam Amerika, Ausztrália, Szingapúr között. Szingapúrban éltem is három évig.

– Mikor tért vissza Magyarországra?

EA: Életem nagy részét emigrációban voltam kénytelen tölteni. Rokoni kapcsolatban vagyok, több európai királyi családdal is. De Magyarország mindig a hazám maradt. A peresztrojka után eljöttem Budapestre körülnézni, tájékozódni, a rokonoktól is. Találkoztam ekkor például a négygyermekes Esterházy Péter, József Attila-, Krúdy Gyula-díjas magyar regényíró rokonommal. Vele tartjuk ma is a kapcsolatot. Családom évszázados történelmi múltja végül is szinte kényszerített arra, hogy visszajöjjek hazámba. A ?90-es évek elején végleg hazatértem.

– Most hol és hogyan él?

EA: Nyolc éve elsősorban Eszterházán, de Budapesten, Brüsszelben is – Szvetlánával. Eszterházán régi kastélyunkban, a fertődi Esterházy-kastélyban élek, ami nagyszüleim, Miklós herceg, Cziráky Margit grófnő ősi birtoka volt. Ők fel is újították a kastélyt, de nagyanyám korai halála miatt (36 évesen halt meg) a család elköltözött innen. A háború alatt német és szovjet katonák vették birtokba a kastélyt, majd két évig gazdátlan volt, és teljesen kifosztották.

Ma a kastély májustól szeptemberig, nyáron mindennap fogadja az érdeklődőket. A kastélyban magas színvonalú koncerteket, zenei fesztiválokat rendeznek. Én is segédkezem, négy nyelven köszöntöm a koncertre érkező vendégeket. Volt úgy, hogy személyesen vezettem végig a kastélyon a külföldi csoportokat. Az Esterházy vagyont ma három alapítvány kezeli. A vagyonból három éve már nem kapok járadékot, mert nézeteltérésem van az alapítvány vezetőségével. Örömömre szolgál, hogy az Esterházy-kastély egyre több – a hercegi, történelmi múltunkkal összefüggő – tárgyat, festményt, fotót, dokumentumot kap vissza. S ezek mind a fertődi Esterházy-kastélyt gazdagítják.

– Mivel tölti a szabadidejét?

EA: Fiatal koromban teniszeztem, síeltem, lovagoltam. Mára inkább csak a zenehallgatás a jellemző – válaszolta a herceg. Munkásságához további sikert és egészséget kívánunk!